Poissonnier igaza van, hogy a legegyszerűbb dolgok a legjobbak.
A nap vége felé azon gondolkodtam, hogy semmi kedvem nincs megint hideget, azaz felvágottat, kenyeret, stb.-t enni, így elkezdtem másban gondolkodni. Hamar eljutottam oda, hogy akkor tésztát fogok csinálni. És abból is a lehető legegyszerűbbet. Végiggondoltam, hogy mi van otthon, és végül már meg is kívántam a paradicsomos tésztát, így az lett.
Az egész pofonegyszerű (csak a mosogatás az, ami nem egyszerű, legalábbis nekiállni a végén). A vizet odatettem a tésztának főni, majd fokhagymát pirítottam kevés olívaolajon, amelyhez hozzáadtam az apróra vágott paradicsomot, és a darabolt olívabogyót, két kis szárított chilit (ennek mondjuk volt ereje). Dúsítottam az egészet bio paradicsomlével, ami elég sűrű volt, így kiegészítette az amúgy már túl vizes paradicsomokat, amelyek meglepő módon nem voltak azért ízetlenek. Egy kis oregano, bazsalikom, só, bors. Az egészet megijesztettem egy kis Konyári roséval, legjobb főzéshez, de ezt csak csendben mondom, mert ahhoz nem elég rossz. (:
Nagyjából 20 percig főztem együtt, majd a közben megfőzött spagettivel összekevertem, és kevés parmezánnal és jóízzel elfogyasztottam, illetve bólintottam egy nagyot, hogy igen, megérte a vacsorát lecserélni másra. Fő a változatosság.
Címkék: fokhagyma, paradicsom, spagetti, tészta
