Többször csináltam már, és talán még egyszer sem volt ugyanolyan, de a legtöbbször elégedett voltam az eredménnyel. Ezúttal két segítőtársam is akadt, csak hogy ne bízzam a véletlenre. Ez vezette be a matrózhúst.
Először vajon megpároljuk a szeletelt hagymát. Érdemes kicsit több hagymában gondolkodni, mert becsapós, hogy az elején azt hisszük mennyi hagymát összevágtunk, aztán alig marad a levesben. Mi most talán túl sokat is használtunk, mert a végén maradt dögivel. A puhulást azzal segítettük elő, hogy egy kis Konyárit lötyköltünk rá, úgy tűnik olyan ez mint a svéd csepp, mindenre jó.
Amikor a hagyma megpuhult, annak egy részét tojássárgájával, csontlével, sóval, fehér borssal, tárkonnyal összeturmixoljuk. Ezt hozzáadjuk a nem összeturmixolt hagymához, majd a maradék csontlével pedig felöntjük, jól összeforraljuk. Ha szükséges, utánízesítjük, illetve még felöntjük kevés vízzel vagy csontlével (esetleg Konyárival (:) A legvégén pedig egy kevés tejszínt adtunk hozzá, hogy egy kicsit krémesebb legyen.
Leveses csészébe szedtük, persze a legjobb cipóba lett volna. Reszelt sajttal sütött kenyeret ettünk hozzá.
Kicsit borsos lett, de imádtuk.
Címkék: bors, csontlé, hagyma, konyári, leves, tákony, tejszín
