A jelenleg hatályos magyar jogszabályok szerint csak vágóhídon levágott disznó húsa adható közfogyasztásra. A jogszabályok szerint pedig már az ingyenes kóstoló is közfogyasztásnak számít. A fentiek alapján sajnos kóstolót nem áll módunkban senkinek sem adni…

Egészen a 20. század közepéig a disznóvágás olyan természetes volt a legtöbb család életében, hogy a magyar nyelvben is rengeteg disznótorral kapcsolatos szót kifejezést találunk. A mai jogharmonizált, sterilizált, konzervált és íz fokozott világban sajnos egyre több ember számára elképesztően barbár és élelmiszer biztonságtechnikailag veszélyes folyamat lett a hízóvágás, szerencsére mi ezt nem így gondoljuk és ez nem is így van.
Az alábbiakban röviden felsorolom, milyen fő lépésekből tevődik össze disznóvágás:

Első lépés természetesen a disznó leszúrása, vérének felfogása és összegyűjtése, ebből készül a reggeli sült vér és a véres hurka.

Ezt követően a disznót megpörzsöljük majd alaposan lemossuk.




A rámfára helyezett jószágot óvatosan felnyitjuk, bélcsatornáját eltávolítjuk (a bélmosást sajnos senki nem vállalja a csapatból) és feldaraboljuk.

Ezt követően a hús legnagyobb részéből kolbászt és szalámit/stifoldert készítünk, ahol nagyon sok múlik a töltésen, a bél minőségén és a füstölésen is. Szigorúan keményfa hideg füstjében tanácsos az elkészült finomságokat füstölni, vastagságtól függően eltérő hosszú ideig.


A kolbász elkészítését követően kerül sor a hurkára, ami tájegységenként és szokásonként teljesen más és más lehet. Egyes vidékeken nem készítenek külön májas és véres hurkát, hanem vegyesen készül. A hurka kötőanyaga klasszikusan zsemle és rizs lehet, de kölest is használhatunk.

A fentieken kívül készítünk disznósajtot (préssajt), tokaszalonnát (kövesztett szalonna), tepertőt (töpörtyű) és persze hogy a nagy munkában se maradjuk éhen, készül orjaleves, pecsenye, rántott karaj, és csülkös-körömpörkölt is.

Persze temérdek egyéb finomság kimaradt a fenti sorból, mint a sonka, a kolozsvári szalonna, a füstölt oldalas, csak hogy a legfontosabbakat említsem…
Címkék: disznó, disznóölés, disznósajt, disznóvágás, füstölés, hízó, kolbász, körömpörkölt, kóstoló, kövesztett szalonna, májas hurka, olrjaleves, pecsenye, préssajt, rámfa, sertés, sertéshús, stifolder, sült vér, szalámi, tepertő, tokaszalonna, töpörtyű, véres hurka







Felídéztem az írásod kapcsán a gyermekkori disznó öléses emlékeket, a bél felfújását, a fris sült hús ízét…hm de jó is volt. Ezen felbuzdulva arra jutottam,hogy kéne is vágni egy jó disznót:)
MGL
Istenem… Boldog békeidők
)
Per pillanat ölni bírnék egy tányér hagymás vérért
)
nincs bélmosás? hát úgy könnyü…:) – fúú de utáltam amikor az öregasszonyok ezt csinálták gyerekkori disznóvágások alkalmával…
Majd szivassátok a böllért, hogy “Főnök! Bekrétázzam hova kellene bökni?”
Üdvözletem Gusztávnak. Mit adtok szegénynek az utolsó vacsorára?
Gusztávot csak holnap reggel látjuk, addig nem rendelkezünk sajnos az étrendje felett.
Ez borzasztó… borzasztó egy malac megölése.
nem malac volt, hanem disznó,
te egyébként mit szoktál enni?