A készülődés már szeptemberben megkezdődött, ekkor jeleztük egy kis családi sertésnevelő telepen, hogy januárra szükségünk lesz egy 180kg körüli (kíváncsi vagyok a végső súlyra) hízóra. Azóta nevet is kapott a jószág, Gusztáv lett, mert január 16-án van a neve napja.
Persze ez nem tűnik különleges dolognak a mai világban, de megjegyzem, hogy hatalmas különbség van az iparilag tenyésztett, tápon tartott és különböző vitaminokkal és növesztő hormonokkal gyorsan felnevelt sertés húsa és a háztájon árpán és kukoricán nevelt hízó húsa között. Az előbbi esetében általában ipari felhasználásra nevelik az állatot és 120-130 kg-os súly elérését követően leadják vágóhídon. Az ilyen jószág húsa vizesebb, lazább szerkezetű és alacsonyabb zsírtartalmú.
A házilag felnevelt disznó lassabban nő, húsának zsírosságát a táplálékkal tudják szabályozni a gazdák. Egyes hiedelmekkel ellentétben nem jó az sem ha sok kukoricát kap az állat, mert túl zsíros lesz, esetünkben alapvetően árpán nevelt hízóról van szó. Ennek húsa kemény, megfelelően de nem túlzottan zsíros így kolbász készítéséhez a leginkább megfelelő.
A húson kívül még 3 alapanyag minősége meghatározó, ezek a paprika, a fokhagyma és a bél. A paprikát mi Kalocsáról hozzuk, ahogyan a fokhagymát is, a belet pedig szigorúan sváb hentestől vásároljuk Bolyon.
Eszközök tekintetében óriási a választási lehetőség, a feldolgozás és a helyi szokások függvényében. A daráló és a kolbász-hurkatöltő mellett fontos szerepet kap a bontóasztal, segíti a munkát a rámfa és a pörzsölő, sőt néhol még a fatüzelésű katlan is előkerül a fészerből. Sajnos nálunk a katlan kimarad az eszközlistából, mobil gáz zsámolyokkal helyettesítjük szerepét.
Extraként beszereztünk még házilag savanyított dunakiliti ropogós káposztát, ami simán felveszi a verseny vecsési rokonaival és elengedhetetlen kísérője a disznótorosnak, hasonlóan a lipóti kenyérhez…
Tags: disznó, disznóvágás, hurka, katlan, kolbász, lipóti kenyér, pörzsölő, rámfa, savanyú káposzta, sertés, sertéshús
