Balaton Sound 2010

Balaton Sound malac

Eddig valamennyi Balaton Soundon (kcisit zavaró, hogy nem tudni, hogy egybe vagy külön kell írni a szót) ott voltam, és nagyon élveztem a Balaton közelségét, meg azt, hogy ide más közönség jár, mint a többi fesztiválra. Az mellékes, hogy zeneileg viszonylag távol áll a tőlem. De amiért írni szeretnék róla az az, hogy bemutassam, hogy milyen ételekkel, szendvicsekkel, különlegességekkel készültek az ottani vendéglátósok. Én nagy fesztiválétkező vagyok, elég sok mindent kipróbáltam.

Kezdjük mindjárt a malaccal. A szigeten (a Balaton Grill) szoktam rá a malacra, amely téma általában akkor került elő, amikor már elég kapatosak voltunk. Ekkor felkerekedtünk, és pénzt nem sajnálva ettünk sült malacot párolt hegyes pritamin paprikával. A minőség ott is évről évre esett, valószínűleg azért, mert frissen nem tudták eladni, és az olyanoknak mint mi, sokszor csak a kiszáradt verzió jutott. A sound-ra érkezve első nap, egyből láttuk a kismalacot sülni. Mivel pont éhesek voltunk, meg is kérdeztük, hogy hogy áll, mikor lesz kész. Erre a pultos zavartan nézett, és mondta, hogy van a sütőben már kész. Ezt meg sem hallottam, megkérdeztem újból. Szólt a főnökének. Egy indiai ember került elő, és mondta tört magyarsággal, hogy még fél óra. Néztük, néztük a malacot, de messziről látszott, hogy ennek még minimum két óra kell. De sütőben már van kész. Mondtuk, hogy ne szórakozzon már, de jobban megnézve a pultot, láttuk, hogy az egész ilyen curry-s valamikkel van tele. Igazából, nem értem, hogy kerül a malacsütés az indiaiak kezébe, de ez nem helyes, nekik ilyennel itt nem kéne foglalkozniuk, mint ahogy én sem eszem magyar gyrost soha. Persze nem olyan könnyű erről csak így lemondani, így többször visszatértem még titokban, hátha, de semmi, nagyon rosszul néztek ki mindig a pultban a malacok.

Kellemes meglepetés volt viszont a jugoszláv burger. Ha a Kertemben járok, mindig eszem balkán burgert. Imádom. Nagyon jó illata van a húsnak, ahogy a grillen sül, és maga a hamburger is rendben van. Ez a jugoszláv talán még jobb volt, mert a zsömle is speciális volt, és a lávakövön sült hotdog generációnak külön öröm, amikor ő töltheti meg a zsömléjét zöldségekkel. Volt csípős szósz is hozzá, amelyben csak egy villa volt, amit először nem értettem. Aztán igen. Brutálisan erős volt, kanállal merve végem lett volna. Egyébként jó lenne tudni, hol lehet ilyet venni itt Budapesten, biztosan kipróbálnám még egyszer. Egyébként többen hátrahőköltek, amikor mondtam, hogy ez jugoszláv burger, de amikor belekóstoltak, már nem foglalkoztak ezzel.

Többször szemeztem az óriáspalacsintával, de csak a fesztivál vége felé lett érkezésem belekóstolni. Az illata persze többször magával ragadott, de ellenálltam. Legalábbis egy darabig. Mogyorókrémes, banános verziót ettem. Nagyon finom, és ilyenkor egy pillanatra felejtsük el, hogy amúgy iszonyat sok érte az 1000 forint.

Mindemellett persze ott volt az összes szokásos unalmas dolog: gyros, kolbász, flekken, nyárs, pörkölt, pizza, lávakövön, kukorica, lángos, stb.. Apropó lángos. Kerestük a nemi szerv alakú lángost, ami volt tavaly. De most nem. Őket követeljük vissza. Egyébként már tényleg unalmasak ezek az ételek, ezért különösen jó, hogy feltűnnek újak is a színen.

Igazából fura, hogy ez a fesztivál teljesen különbözik a többitől, mégis nagy részben ugyanazok a vendéglátósok, ételek vannak mint az összes többin. Ezen a felelős szervezőnek érdemes lenne elgondolkodni, hátha ki tudnának valami újat, jobbat találni akár erre is. Kíváncsi lennék Glastonburyben milyen kaják vannak, de valamiért azt érzem, hogy ennyiféle étel biztosan nincs.

Amúgy meg kár, hogy a fesztivál már nem a régi, sőt még az iPhone applikáció is használhatatlan volt. Mindegy, jövőre megint megyünk.

Tags: