Jamie-t nem annyira bírjuk, nem tudom miért, de elfogadjuk, hogy jó az ahogy közelít néha a dolgokhoz. Ilyen pl. a paradicsomlevese is, amelyre a menzás ‘erzsike nénik’ valószínűleg csak legyintenének, hogy betűtészta és ipari cukormennyiség nélkül kár is a gőzért. De persze a menzás korszak óta sok idő telt el és tudjuk, hogy a gyümölcslevest is csak az emléke szépíti meg.
Először is a hagymát, fokhagymával, répával, bazsalikomlevelekkel olívaolajon megfuttatjuk, majd fedővel lefedve lassú tűzön – állandóan kevergetve – pároljuk. Közben a paradicsomokat (szép házi lucullus paradicsomokat kapni a Fény utcai piacon a öreg mamiktól) leforrázzuk, héjukat lehúzzuk. Feldaraboljuk, és hozzáadjuk a párolódó zöldségekhez.

Ezután jön a csirkeleves, amit kockából ‘főztem’, ezt öntöm a fazékba. Megint fedővel lefedve párolom kb. húsz percig. Ezután egy elég veszélyes rész jön, turmixgéppel kell nekiesni a levesnek, amellyel pürésítjük, és amivel az ízek a helyére kerülnek. A turmixolás közben csap, és az elég forró tud lenni. Tűzhelyre visszatéve még egyet forralunk rajta. Sóval, borssal utánízesítjük.

Betűtésztát ne, de a következőt érdemes a leveshez adni tálaláskor: kevés tejszínt tojássárgájával, vörösborecettel összekeverünk. Ezt öntjük a levesbe, amellyel selymesebbé tehetjük azt, valamint még tovább fokozhatjuk az ízhatást . Ezután ne forraljuk fel, hanem tálaljuk is, bazsalikomlevéllel díszítsük, és sajttal megpirított kenyeret adjunk mellé. Imádni fogjátok.

Tweet

Címkék: paradicsom, paradicsomleves

Ez a bejegyzés 2010. augusztus 23. hétfő 01:25-kor készült és a következő kategóriákban található: Étel, leves. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.