A balatoni büfés

Különös nép vagyunk. Nekünk mindenből sok van, pontosabban, sok kell. A Balatonsoundon, majd a Szigeten járva gondolkodtam azon, hogy vajon mi értelme van ennyi ételféleséget árulni? Nem lehetne, hogy sokkal kevesebb típusú étel legyen, de azoktól elvárt lenne, hogy tisztességes minőségűek legyenek. Nem beszélve arról, hogy a Szigeten a Hungarikum rész elég kieső részen volt, míg a világkonyha, pedig egyből a nagyszínpadtól nem messze. Ennek alapvetően fordítva kellene lennie, jó lenne, ha a magyar étel (legalább itthon) előtérbe tudna kerülni, ismerjék meg a külföldiek, milyen egy jó magyar kakasherepörkölt.

Mindezeket a Balaton tetőzi, pontosabban a balatoni büfés. Ezen a nyáron sem voltam sajnos sokszor a Balatonon, de szinte minden alkalommal annyira felhúznak ezek a dolgok, amelyeknek nem így kellene működnie itthon. De lássuk, mi is a gond.

A balatoni büfés kifejezéshez társul egyfajta “gyorsan, minél több pénzt” érzés. Aki ilyenbe fog, az nem azért teszi ezt általában, mert belátható időn belül tisztes hasznot akar realizálni, netán a szakmai érdeklődés / kihívás vonzza, hanem kifejezetten az adott nyáron már vissza akarja hozni a befektetett pénzt, sőt nem létezik, hogy ne is keressen már valamennyit ezen időszak alatt. Ebből kifolyólag, azt gondolja, hogy ezt csak egyféleképpen lehet elérni, méghozzá csak úgy, hogy alacsony minőségen szolgáltat. Adódik a kérdés, hogy ez miért jó neki, és a válasz is legalább ilyen egyszerűen adódik: nincs semmilyen minőségi számonkérés (most nem az egészségügyire gondolok), elvárás, és belefér, hogy egy vendég ne menjen vissza másnap hozzá. Ezáltal a legolcsóbb nyersanyagokat fogja használni, legegyszerűbb munkaerőt, nem figyel oda részletekre, és ne várjuk mély gondolkodást sem, amivel esetleg új dolgokat tudna kitalálni.

Ő a balatoni büfés, aki nem szarozik, legalább tízféle ételt árul. Hogy saslikra, milyen igény van, kit érdekel, kell hogy legyen az étlapon. Kolbász, ne vicceljünk, simán. Süt ő pizzát is, van lángos, hamburger, palacsinta, hotdog, stb. Ő az akinek még darabonként is beletörne a bicskája, hogy az adott egyfajta ételt rendesen megcsinálja, de nehogy már ne legyen minden. A balatoni büfés az, aki követi a trendeket. Mindenhol gyros van, őt néznék hülyének a többiek, ha ő nem árulna. Az persze mindegy, hogy a gyrost amúgy sem illik magyaroknak árulni, de a Balatonra mindenképpen kell. Inkább gyrosban gondolkodjon vagy hekkben, véletlenül se süssön magyar halat, amellyel egyébként még a versenytársai felé is tudna kerekedni, hiszen kevesen árulnak hekken kívül mást. De ez egy másik történet.

És végül ő az, akinek a lánya és a helyi polgármester/strand üzemeltető lánya egy osztályba jár, így nem is kérdés, hogy azt a büfét ki veszi ki az elkövetkezendő öt évben.

Ennek az áldozatai vagyunk mi vevők, nyaralók, akiket nem érdekli a háttér, csak szeretnénk, ha nem azon kellene gondolkodni, hogy melyik büfében lehet legalább egy fokkal jobb a hamburger, hanem ha én odamegyek az egyikhez, akkor az a hamburger rendes húst tartalmazzon, rendes zöldségeket, bármikor tudjak rátenni mustárt, majonézt, bármit. Azt szeretném, hogy a hamburger húsa frissen süljön. Tőlem drágábban is adhatja, így akár több pénzt keresve, még akkor is, ha ne adj isten egy emberrel többet fel kell venni.

De igazából, félek nem a balatoni büféssel van a gond, hanem azzal, aki engedi őket dolgozni. Vajon, milyen képesítéssel, szakmai háttérrel kell rendelkeznie egy ilyen vállalkozónak? Ugyanakkor miért van szükség ennyiféle árusra, miért nem lehet kordában tartani az igényeket, úgy hogy a limitált termékeket viszont rendesen elkészítik, ami egy apró élményt okoz az amúgy üdülni odalátogatónak? Tudom, azért is szeretjük a Balatont, mert van lángos, meg palacsinta, és azért ilyet nem találunk nagyon más országban, a tengerpartokon alig kapni valamit, mégis úgy tűnik, nem is vágynak többre az emberek. Szóval meg kellene próbálni a hagyományok tiszteletben tartásával, egy tisztességes úton elindulni, hogy az emberek ne adj isten, beszéljenek róla, hogy mondjuk Balatonakarattyán olyan a lángos, hogy akár csak azért már megérné oda beugrani. Természetesen ezt híg tejföllel, olcsó sajttal soha nem fogja elérni senki. De nagyon jó lángos tésztával, mondjuk akár házi tejföllel, vagy valamilyen speciális sajttal biztosan.

Egyelőre az az érzésem, hogy mi vagyunk a vendéglátósokért, nem pedig fordítva. Ezen azért jó lenne változtatni.

(természetesen sok derék ember is dolgozik balatoni büfésként, ezért tisztelet a kivételnek)

Kérlek, szóljatok ránk, ha újból megosztanánk mélyebb gondolatainkat, tudjuk, nem áll jól nekünk. Inkább sütjük a húst, de azért üzenjük, hogy szolgáltass, balatoni büfés!