4

Kicsit több mint 4 évvel ezelőtt regisztráltam a blogot a blogter.hu nevű helyen, akkoriban épp felfutóban volt a blog műfaj, mondhatni sikkes volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vonzott a közönség szeretetének megismerése, de azért az is közrejátszott a színpadra lépésben, hogy akkoriban kattantam rá a főzésre, és akkoriban lett meg a lakásom, azon belül is a konyhám, amely tökéletes helyszíne volt a zsengéimnek. Aztán jöttek a többiek is. Nem akarok olyan szentimentális lenni mint Lila Füge, így nem mondom el, hogy mit adott a blog érzelmileg és lelkileg, inkább álljon itt az első bejegyzésem 2006. szeptemberéből, amely valljuk meg, bájosan amatőr. Tele van gépelési, egy-két nyelvtani hibával is, ami tökéletesen jelzi az akkori felületes hozzáállásunkat. Az étel is még a kollégiumi időket idézi, bár megjegyzem, a fejlődni akarás hangulata átjárja a bejegyzés egyes részeit. Mindegy, nem szégyelljük, itt kezdtük.

Bolognai-Milánói spagetti

Hát igen mi mással kezdhetnék egy ilyen blogot, mint azzal az étellel, amely gyakorlatilag meghatározta az életünket. Ez az étel annyira változatos, de ízletes, mi több laktató volt, hogy még ma is szívesen főzöm, bár a hangulat már nem olyan, illetve az alapanyagok is helyenként minőségibbekké váltak.

Anyaghányadot nem tudok mondani a legtöbb esetben, mert érzésre adagolom a nyersanyagok nagy részét, de akinek egy kicsi affinitása van, az úgyis rá fog jönni, miből mennyit lehet.
Tehát nem meglepő, hogy kockára vágott szalonnával indul a móka, szigorúan nem elfelejtve a bőrkét, amely zanzáját adja az ételnek.
Ha megpirult mehet bele a finomra vágott hagyma. A szobatársamnak, akivel mindig főztük az ételt,nem tetszett, hogy én nem annyira vágtam finomra a hagymát, mert nem volt hozzá kedvem. Szóval belefér ha kisebb nagyobbra vágjuk. Még a hús előtt tegyünk bele kockára vágott füstölt kolbászt.
Ha aranybarnára pirult a hagyma, akkor már mehet is bele a darát hús, annak hiányában a jó öreg löncshús. Ha ez kellően megpirult akkor el kell kezdenünk az ízesítést, fűszerezést, mert a végén már sokat kell beleraknunk hgoy legyen íze. Sóval ne óvatoskodjunk, ha még van őrölt borsunk, oregánónk, majorannánk, bazsalikomunk mehet bele, és az egészet ijesszük meg fokhagymával, az szeretjük mehet bele bőven.
Ha ez megvan, jöhet a paradicsom. Mi régen paradicsompürét alkalmaztunk, akkor megvolt a bája, és a spéci íze, most már összturmixolt paradicsomot, vagy hámozott paradicsomkonzervet javasolnék. (a legjobb ha egy turmixgépben összeturmixoljuk a paradicsomot, a fokhagymával, fűszerekkel). Annyi paradicsomot tegyünk bele, hogy a húst bőven ellepje. Ekkor főzzük addig, amíg párszor fel nem fő, illetve az ízét kellően olyannak találjuk, amilyennek szeretnénk.
Végül a tálalás: merjük egy tányérra és tegyünk rá sajtot, ha van mozzarellát.
Ezt az ételt még meg lehet spékelni gombával, cukkinivel, vagy amit gondolunk h jó lehet.
Várom az új ötleteket, mivel lehet még feldobni ezt az ételt.

Azóta persze elég sok minden történt, de azt álmainkban sem gondoltuk volna, hogy Londonból jelentkezünk be, vagy hogy Facebook oldalunk lesz, twitter az még nem volt is volt talán, nem beszélve a tumblr-ről. Nem hiszem, hogy hízóvágásban gondolkodtunk volna, abban végképp nem, hogy divatot is teremtsünk.

És persze nem gondoltam volna akkor, hogy négy év múlva megírom ezt a posztot.