Négysajtos conchiglioni friss chilivel

Nem akarok felvágni a hangzatos tésztanévvel, de nem találtam magyar kifejezést erre a fajtára. A culinarisban vettem, mivel különös vonzalmat érzek a különleges méretű és formájú tészták iránt. Aztán a sajtboltban voltam a Gerlóczy utcában, ahol vettem háromféle sajtot. Majd pedig a Mexikói úti végállomásnál lévő zöldségesnél kiszúrtam a chilit, és éreztem, hogy most végre veszek egyet, és fel fogom használni frissen, nem szárítva, ahogy addig tettem. Ezekből az élelmes olvasó már ki tudta találni, hogy hogy is jött össze a címben említett étel.

A sajtot nem sikerült elfogyasztani két este alatt, és őszintén szólva rá is untunk kicsit, így a sorsára hagytuk. Majd egy kimerítő konferencia után hazatérve, viszonylag rövid gondolkodás után, össze is raktam, hogy tulajdonképpen, csak azt kell megoldani, hogy hogy hígítsam fel a sajtokat, illetve mi legyen a negyedik sajt.

Tehát vajon fokhagymát pirítottam, amihez hozzáadtam a talált kapribogyót, és a finomra vágott friss chilit, kevés zöld petrezselymet. Majd a sajtokat (kecskesajt az egyetlen, amit egyértelműen tudok, sajnos a többi sajt neve a blokkal együtt elveszett) beledobtam, amelyet kevés főzőtejszínnel hígítottam. Só, fehér őrölt bors szédült még bele a szószba, valamint egy kis fehérbor. Mire a sajtok elolvadtak, tökéletesen összeforrt az egész. A tésztát lobogó vízbe megfőztem, majd összeráztam az egyelőre háromsajtos mártással.

Tányérra rendeztem, majd megszórtam parmezánnal, így összejött a négy.
Első randira, tipikus randivacsorára, vagy csak úgy különösen ajánlott étel ez, mivel nem lehet elrontani, és bárkit leveszünk vele a lábáról.
És ha már a chili, akkor egy klippel búcsúznék.

Pin It