Bélszínérmék Rossini módra

Tavaly nem sikerült tökéletesre, idén már nem bíztam a véletlenre. Hagyományosan – legalábbis mostanában – karácsonykor mindenképpen bélszínt sütünk. Szeretjük a bélszínt, ki ne szeretné. Ezúttal sem volt másként, sőt a módozatok közül is ez az egyik legjobb. Talán annyit érdemes elmondani, hogy egy bizonyos Rossini nevű francia karmesternek zenésznek kreálták ezt a bélszínt. Nálunk annyiban tér el az eredeteitől, hogy nem szarvasgombát használunk, valamint szalmaburgonya a köret.

Az étel nem bonyolult, de minden frissen sül, így nagyon meg kell tervezni a különböző részfolyamatokat, hogy frissen tudjuk fogyasztani, illetve tálalni ezt az étel. A bélszínfarokból levágjuk az érméket, amelyeket egy kicsit a tenyerünkkel összenyomkodunk, majd sózzuk, borsozzuk. Én némelyikre mustárt is kentem. Nagyon forró, bordázott vaslapon néhány perc alatt megsütjük a bélszínérméket, mindenkinek a kívánsága szerint. Eközben már rég sül a szalmaburgonya, amely nagyon vékony szeletekre vágott burgonyát takar. A libamájból is ujjnyi szeleteket vágunk, és kevés, nagyon forró olajban néhány percig sütjük mindkét oldalát. A sózott, borsozott gombafejek ekkora már megsültek. A barnamártást is előzőleg elkészítettük (ezúttal is csak porból), amelyhez vörösbort adunk, Madeira bor hiányában.

Amikor a bélszín és a libamáj megsült, az előmelegített tányérra pirított zsemlekrutonokat helyezünk, amelyre kerül először a hús (a zsemle felszívja a húsnedveket, így nem szárad ki a hús), majd rá a libamáj, végül a gombafej. Köré a barnamártás és a szalmaburgonya.

Pin It

Tags: , , , ,