Disznóvágás 2011

Már csak néhányat kell aludnunk és útra kelünk, hogy megbökjünk egy disznót. A korábbi éveknek megfelelően, ezúttal is Rajkára utazunk pénteken, ahol már vár minket az addigra kb. 150 kilósra hízott hízó.

Már hallom is az első koccintások csilingelő hangját, amely felkészít minket a nagy eseményre. Tavaly jött velünk Lajos is, aki hivatásos birkózó (volt), így könnyedén a földre vittük a malacot. Félek, ezúttal úgy járunk mint két évvel ezelőtt, amikor is elszaladt a malac,  és a szomszédok rajtunk röhögtek, ahogy kergettük, ilyet még nem láttak. Mondjuk vagy így vagy úgy, de megböktük akkor is.

Volt azért egy kritikus helyzet is. Valahogy a hentesekkel nincs szerencsénk mostanában. Az első hentesünk, akinek a húsáruja nagyon jó volt, megtért, így már nem foglalkozik velünk. A másik két hentesünk kolbászát, szalámiját nem kedveltük annyira. Idén felmerült az ötlet, hogy mi magunk bökjük le, elvégre már sok ilyet láttunk. Sous Chef magára is vállalta kíméletlen hóhér szerepét, állította, hogy 30 cm-es körzeten belül eltalálja a nyakán az ütőeret. Ez persze nem túl biztos megközelítés, így mégiscsak kerítenünk kellett egy hentest. Ekkor került elő Csuka neve, aki egy jól ismert név a mosonmagyaróvári hentes berkekben. A hurkája elvileg páratlan, egyetlen nehézség van csak, hogy neki nincs mobilszáma vagy ilyesmi, egy adott kocsma telefonszámán, vagy magában a kocsmában érhető el.

Reméljük az eszközök beszerzésével sem lesz gond, volt olyan, amikor egy városi-mezőgazdasági Ford Fusion-nal akartuk megszerezni a bontóasztalt, de az autó a sárba ragadt. A helyiek traktorral húzták ki, és akkor is nevetség tárgyává váltunk.

Szóval ilyen előzményekkel vágunk neki az idei hízóvágásnak. Izgulunk és egy megint biztos, vér fog folyni.

Tags: , , , ,