Korábban már beszámoltam részletesen is a Bosnyák téri piacon tett kalandozásomról, azonban most – rögtön azután – ahogy meghallottam a lángos bódé előtt (ami ugye sohasem változik, folyamatosan érdekesebbnél érdekesebb arcok rotálódnak) a “Cigaretta, csókolom?” kifejezést, éreztem, hogy még érdemes írnom még egy kört az újabb tapasztalatokról.
A fő bajom az, hogy nem tudom pontosan, hogy mit is fogok főzni, így nem célzottan megyek, hanem majdcsakleszvalami alapon. Láttam is szép fogasokat, de nem vettem, mert nem jutott eszembe semmi használható recept, akkor meg minek, a fagyasztóm így is tele van hurkával meg kolbásszal. Nem szaroztam mentem a jól bevált pontokra. Először vettem házi rukkolát, hátha lesz jó saláta megint, ezúttal tárkonyt is beszereztem, talán csinálok egy jó ragulevest valamikor. A kedvenc húsárusomnál elég nagy sor volt, így még köröztem egy kicsit. Nem szokásom, de megálltam a gyógynövény árus öreg úrnál, ahol elkalandoztam egy kicsit a különböző növények világában. A világ tele van betegséggel és fájdalommal, ezért beszereztem egy kis tyúkhúrt, jól fog jönni. Vettem szárított vargányát is, leves lesz belőle.
Végre lement a sor, én következtem. “Persze, hogy házi a virsli, kóstold meg, jól van.” “Persze levágjuk a császárt, jól van.” Vettem még kétféle májast, meg egy kis disznósajtot. Régen volt már az a hízóvágás. Nem messze van egy ember, aki nagyon jó savanyúságot árul. Vettem hordós káposztát. Kérdezte mennyi legyen, mondtam, majd szólok, erre kétszer elsütötte, hogy “elég”, mármint h elég legyen, harmadszorra meg is értettem, jót nevettünk. (Update: ma is uborkát vettem, mondtam, hogy ha van, adjon már még egy zacskót, mert múltkor is kifolyt az uborka. Mondta, hogy az uborka az nem biztos nem folyt ki, mondom, de, az folyt ki. “Esetleg az uborkalé.” Majdnem mondtam neki, hogy ez jó volt. (:)
Kimentem a szabad részre, ahol a mamánál megláttam, hogy ezúttal van meggyszörp. Kérdeztem mennyibe kerül, mondta, egy ezres. Mondom, elég sok. “Ebbe csak meggy van.” Mondom jó. Igaza volt, tényleg finom, meg tömény, de azért nem olyan jóízű mint az enyém. Amikor mentem volna, még integetett, hogy “jöjjön csak vissza, fiatalember.” Egy kis házipálinkája is volt a pult alól, 50 fokos. Meg is kellett szagolnom, nem volt rossz, de most nem akartam ezerötért venni egyet. Sok sales-es tudna mit tanulni a mamától.
Végül, hazafelé indulva, miután vettem narancsot és mandarint, és miután rögzítettem a lángosos előtt éppen kialakult társadalmi keresztmetszetet, vittem még egy cserép jácint is, remélhetőleg lesz olyan, aki majd örül neki.
Tags: bosnyák, disznósajt, hurka, kolbász, piac, szalonna, tyúkhúr, vargánya
Pingback: Ízletes disznófül falatok | der Chef blogja