Dörner kebab

A gyrosról szeretnék írni. Mondhatom, hogy itthon már szinte minden nagyobb gyros hálózatot végigkóstoltam. Talán még rajongója is voltam az egész intézménynek néhány évvel ezelőtt (sőt, jobb híján, most is), illetve még most is meghajolok a dolog egyszerűsége előtt. Viszont engem megvezetni nem lehet, szuperlatívuszokkal pláne nem. Az egy nap a városban blog bejegyzése után felpattantam az újonnan vásárolt biciklimre, és meg sem álltam a rómain (egy jó hekkért), hanem továbbhaladtam, és elérkeztem a Gyradikóhoz.

De előtte, pár szót a többiekről. Azon a blogon lelkiismeretesen végigkóstolták a legtöbb gyrosost, de talán a dolog “lelkével” nem foglalkoztak. Én pl. nem is olyan régen még Erkántól, a Három testvér egyikétől vettem a gyrost a nyugatinál, de aztán hirtelen megszűnt valamennyi üzletük, és lett belőle star vagy istambul vagy isten tudja mi. Sőt előtte még a nyugati átjáró mellett lévő gyros-osnál ettem felejthetetlen szendvicseket. Igazából nem emlékszem mikor gyűrűztek be az árusok, de boldog fiatalkoromban még móriczos hamburger volt csak csalamádéval. Aztán hirtelen a nyugati átjáró, ferenc körút, majd mindenhol elleptek minket a gyrosok. Közben a legenda a keletinél árult gyros joghurt öntetről egy remek víruskampánynak bizonyult, ha igaz volt, ha nem, terjedt az ige. Aztán jöttek a magyarok, akik vérszemet kaptak, és persze olyan nincs, hogy mi ne tudnánk gyrost csinálni. Így került be a resti termékei közé is a kebab, biztos jó friss húsból készül, meg szakavatott kezek vágják a húst. Mindegy, most már gyrost eszünk a balatonon, az arénában, a keletiben, a soundon, sőt még éjszaka is, mert csak ez van. Mi több a deákon is most nyílik a csabi hami nevű hely az aluljáróban, ahol már a gyros forgónyél ott van. Belegondolni sem merek, ki engedélyezi ezeket. Nincs másik ilyen ország, ahol egy emberre ennyi gyros árus jutna mint nálunk. Szerintem még a görögöknél vagy  törököknél sem adnak el ilyen arányban ennyi ételt. Ha már a történetet érintetettem, muszáj megemlíteni a Szerájt is, ami hozza a nem túl magas, de stabil szintet. Ez is valami manapság ebben a szegmensben, sőt örülhetünk, hogy évről évre nem változik meg a nevük, vagy éppen a tulajdonosuk. Sőt meg kell említenem még a Károly körúton a régi Subway mellett lévő árust, aki a kedvencem volt. Részben valóban jó volt a gyros, ki tudja, miért, valamint az egyetlen hely, ahol volt olyan baklava is, ami nem dióból készült. Persze a star kebab bedarálta azt is.

Ilyen előzmények után, mindenképpen kíváncsi voltam, mi az ami indokolja a blog kitörő lelkesedését. Elég messze van ez mindenhogy, biztos csak ezért többet nem jönnék ide, bár Szentendre felé útba esne, de oda is elég ritkán kerékpározok ki. Tipikus időjárás volt, kb 30 fok fülledt meleg, és kezdődő zápor-zivatar. Sokan álltak sorban, hát mi is beálltunk. A sorban kb. háromszor leizzadtam, ez van, nincs gond. Akkor már viszont volt, amikor láttam az eladási-kiszolgálási folyamatot. Az egész helyen nem volt külföldi szakács, tulajdonos, valaki, akinek szelleme áthatná a helyet, és érezhetően mutatná a helyes irányt. Egy nagyobb darab eladó volt a pultban, aki szintén izzadt. De nem is ez volt a gond, hanem az, hogy egy személyben próbált több dolgot megoldani. Ő vette fel a rendeléseket, ha nem gyros volt, hanem mondjuk szőlőlevél, ő tálalta azt, majd ha beesett egy házhozszállítás, azt már anyázás közepette vette fel, és kezelte le a rendelést. Ki is volt tikkadva. A gond ezzel csak az, hogy ez nem kiszolgálás, hanem magyar egynyári termék, amikor hirtelen meg akarunk gazdagodni, azaz pont annyi ember van, amennyi másfélszer annyi melót el tud vinni. Illetve, ha ennyire megy a hely, vajon miért nem terjeszkednek, de ez már tényleg költői kérdés, felesleges gondolkodni nagyobb ívben. De ez még nem lenne gond, mert ugye az étel miatt jöttem, az legyen az ő bajuk, hogy amatőr módon csinálják. Viszont a gyros egyáltalán nem volt különleges, sőt a húso bár érződött, hogy fűszerezésében kicsit eltérő a megszokottól, ami kb. azt jelentette, hogy erősebben lehetett a szárított oreganot érezni, mégis száraz volt, mert már egy ideje a sütő alatti olajban szikkadt. A pita az valóban felüdülés volt az eddigiekhez képest, de eléggé megszívta magát olajjal, így kevésbé dobta fel az egészet. A tzatziki az tényleg nagyon jó volt, és hibátlan helyettesítője a csontszáraz metro-s zöldségmixnek, viszont a sült krumpli nekem nem illik bele a képbe. Összességében nem volt rossz az egész, de egyáltalán nem mondanám kiugrónak a helyet semmilyen szempontból. Ha meg azt vesszük, továbbra sem értem, miért kell még vagy 30 féle ételt kínálni. Csináljanak rendes gyrost, bőven elég. Plusz pont, hogy a pita tészta teljes kiőrlésű verzióban is elérhető. És még egy a henteseknél használatos nylon borítású papírcsomagolásért, amin nem jön át a zsír.

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy ha lenne egy képzeletbeli gastro monopoly, milyen éttermet, étkezdét, bármit nyitnék. Azt hiszem egy éjszakai párizsis zsömlét árusító helyet, amely teavajjal készülne, friss párizsi lenne benne, paprika, paradicsom, piros arany, és előkeresnék valami poharas kakaó beszállítót. Valaki észrevehetné már, hogy az egyszerű a legjobb, amint túlbonyolítjuk, nem tudunk arra koncentrálni, amiben alapvetően jók vagyunk.

Ennek némileg ellentmond, hogy ha van egyszerű és “jól működő” dolgunk, érdemes gondolkodni, hogyan lehetne még jobb, merre van a tovább. A gyrososok most a “döglött kutya” állapotában vannak, ilyenkor szoktak a multik terméket fejleszteni. Rájuk is rájuk férne, nem lenne nehéz új szolgáltatásokat, terméket, alapanyagot, bármit, valamit kitalálni.

Talán nem túlzás, ha kimondjuk, srácok, ez most már nem elég, és vigyázzatok, mert úgy fognak titeket is meglepni mint ahogy ti leptétek meg, pontosabban el a hamburgerest, kínait, kolbászost, ki tudja kit.

Tags: ,