Paradicsomos spagetti kagylóval

Arról talán még keveset meséltem, hogy hogy is jutottam el idáig, hogy ételkészítésről írjak blogot. Most sem fogok a végére érni, de volt az életemnek egy olyan szakasza, amikor a kulináris örömök jelentették a legkisebb élvezetet, sőt magamat megerőszakolva kellett munkát vállalnom vendéglátóipari eseményeken, rendezvényeken. Ezeken nagyon rosszul éreztem magam, legbelül éreztem, hogy nem vagyok egy kiköpött pincér, sőt legkevésbé sem érdekel a vendégek ezirányú (ki)szolgálása, és az ehhez kapcsolódó alázat és rendelkezésre állás. Ez méregként hatott szervezetemben az egyéb vendéglátóipari ágazatok megkedvelésére is. A technikai, szakmai hiányosságok, és az érdeklődés hiányából fakadó pökhendi nemtörődömség, pedig csak olaj volt a vendéglátással való összeférhetetlenségem tüzére. Ilyen zaklatott  lelkiállapotban kellett egyszer felvágnom, egy legalább 100 fős rendezvényen, a Hungarocamion ki tudja hanyadik – legalább háromemeletes – születésnapi tortáját a Marriottban. Majdnem sikerült eliszkolnom, de kiszúrták “azt a fiatalembert a fehér köpenyben”.

Na de legyen annyi elég, hogy ezeken a rendezvényeken, az a volt a legjobb, amikor olyan ételt is felszolgáltak, ami ritkaságszámba ment valamelyest a partiételek táborában is. Ilyen volt ez a spagetti. Akkoriban a kagyló még úri huncutságnak számított (még persze ma is), főleg egy korombeli sihedernek. Nem is értettem, miért rontják el a spagettit, vagy éppen a kagylót a másikkal. Azóta megértettem, sőt, az edinburgh-i kiruccanás, meg a kagylóval való kísérletezés felszakította a régi emlékeket, sebeket, és nagyon vágytam már erre az ételre. Friss kagylót pedig ugye már nem nehéz szerezni a vásárcsarnokban, és nem is elborultan drága dolog ez.

Minden a paradicsommal kezdődik, forró vízzel leforrázuk, kis szünet után, héjukat lehúzzuk. Közben a fokhagymát a hagymával pirítjuk egy kis olajon, a fokhagmyával ne spóroljunk, ez lesz az íz egyik katalizátora. (A kagylót előtte az ismert módon tisztára suvickoljuk.)
Amikor a fokhagyma és a hagyma megpirult, tegyük bele egészben a paradicsomokat. Várjunk, amíg szetesnek, ha kell fakanállal segítsünk rá. Amikor már jó sok leve lett (talán túl sok is), és elkezdett forrni, egy érzésnyi fehérbort lötykölünk bele. (Nyakas Müller Thurgau volt, amit használtunk erre a célra.)
Forralás következik, hogy a lé apadjon egy kicsit, amint ezt meguntuk, mehet bele a kagyló. Nincs szükség lefedésre, a kagylok szépen kinyílnak 2-3 perc alatt. Sózzuk, borsozzuk, bazsalikom levelekkel szórjuk meg. 2 főre, fél kg kagyló bőven elég. Olívabogyót is akartunk tenni bele, de azt elfelejtettük.

A paradicsomos kagylót összerázzuk a spagettivel, de ezt talán már nem is kell mondani. Egy kis parmezán jól jöhet, legyen készenlétben.

Ne feledjük, amely kagyló nem nyílt ki, nem is fog, mehet a szemétbe, kinek hiányzik egy masszív gyomorrontás.

Tags: , , ,