This is England: London

Annyi mindenről beszámoltam már Londonban járva, hogy szinte alig maradt valami mostanra. Na jó ez azért nem teljesen igaz, London elég nagy, így minden egyes kiruccanáskor találkozom valami új dologgal. Most nem is bontanám szét apró darabokra, hanem egészében próbálom bemutatni az új szerzeményeimet, tapasztalataimat. A kedvencem amúgy az, hogy rendszeres olvasója vagyok a népszerűbb angol gasztro lapoknak, és ott látva valamit, “hirtelen” megelevenedik élőben is. A da polpo étteremmel, és a The Icecreamists-cel jártam így.

Ami egyből újdonság volt, hogy betértem egy sushi önkiszolgálóba, ilyet még nem próbáltam. Nem is történt semmi különös, a sushi és a többiek minősége rendben volt, nagyjából pont olyan volt, mint az itthoni házhozszálított sushik.

A munka ezúttal Kensington Olympia részhez szólított, ahol a helyi pubban sikerült azért rendes ételhez jutni. Mind a hamburger, mind a steak rendben volt, még ár-érték arányban is. Őszintén szólva kellett is, nehéz azért főtt étel nélkül bírni túl sokáig, mert bár a szendvics jó, de azért mégsem egy csirkepaprikás.

Az utam egyik nap Covent Gardenbe vezetett, ahol a Canteen-ban elfogyasztottam egy reggelit, ahol annyira friss parajt kaptam, hogy még mindig a számban érzem az ízét. Volt hozzá egy bubble and squeak dolog, ami valamilyen krumplilepény volt, nem volt rossz.

Az ebéd pedig a már korábban említett da polpo-ban volt, ahol paradicsomos húsgombócot ettem.


Utána a desszert pedig egy igazi különlegesség volt. A The Icecreamists egészen új megközelítésbe helyezte a fagyit, nemcsak mert az egész bohém stílusba volt öltöztetve, és a falon ott világított, a ‘God save the cream’ felirat, hanem mert olyan fagyikat lehetett kapni mint a ‘sex bomb’ vagy a “Priscilla cream’, amelyek a hangzatos neveik mellett, rendkívül finomak voltak, rég ettem ennyire könnyeden krémes fagyit. Az adagok pedig durvák, ha jól értettem, akkor jobban megérte két “gombócot” venni mint egyet.

Az egyik este Brixtonba mentem, ahol egy koncerten vettem részt, amely után betértem a Speedy Noodle ázsiai gyorsétterembe, amely átmenet volt a klasszikus, itthon is jól ismert kínai büfé és a kínai étterem között. Bár nem egy Wang mester konyhája volt, de azért tizenegykor nagyon jól esett a pekingi kacsa, véleményem szerint itthon is lenne kereslet egy ilyen egyszerűbb, rendesebb kínai gyorsétteremre. Talán egyszer majd Wang megcsinálja.

Amit még érdekesnek találtam, hogy minden nagyobb lánc kijött a saját smoothie-jával, így egyre kevesebb helyen kapni Innocentet, és hát a Pret narancslevét kóstolva, ez egyáltalán nem baj, az is pont olyan volt, mintha pont akkor facsarták volna. A Pret kapcsán volt még annyi érdekesség, hogy már árulnak, “sült” szendvicseket (hot wrap) is, az üzlet egyik oszlopa melegített, onnan lehet kivenni a jó meleg szendvicset, én egy húsgombócosat majszoltam el a repülő indulásáig.

Jártam a Waitrose-ban is, attól sokkal többet vártam, de azért találni jó termékeket. Vettem jó sok pot noodle-t, csak paradicsomból készült ketchup-öt, mikado-t, eredeti twiglets-t, szóval mindenféle jó került a kosaramba.

Pete Dohertyvel búcsúzunk.

Tags: , , , , ,