Étterem: Café Kör

Munkából kifolyólag elég sokat jártam mostanában a Café Körben. Még most is igazából nehéz egész konkrét verdiktet mondani, annyira a peremén tántorog, hogy nagyon jó, vagy csak jó a hely. Egyelőre az utóbbi felé hajlok.

Kezdjük azzal, hogy nagyon hangulatos a hely, nem nagy, de így legalább azt érzi az ember, hogy nyüzsgés van körülötte jó értelemben. Viszont azáltal, hogy kicsi, nem sok jó hely van az éttermen belül. Én speciel nagyon nem szeretek úgy ebédelni, hogy azt érzem, hogy vigyáznom kell, nehogy útban legyek, meg hogy, állnak felettem, vagy éppen jön a hideg a fal és ajtó-ablak mellett. Ezért már ha tudom, hogy megyek, kérem, hogy a “tábla alatt” foglalják az asztalt, ha lehetséges. Ültem én már a galérián is, az üzletvezető íróasztala mellett, mondjuk annak is megvan a varázsa. Ha nem foglalunk asztalt esélytelenek vagyunk, ha pedig fél egyre megyünk, várni fognak ránk, ez sem szerencsés.

Az ételek. Igen, ez az aminak vinnie kéne a prímet. Nem viszik, mármint tisztességesen el van készítve minden, de nekem hiányzik az Olimpia, Csalogány, Mák, stb. szintje, még akkor is, ha tudom, hogy más az árfekvése az összes előbb említett helynek. De sajnos egy húsleves vagy raguleves az majdnem olyan mint valamelyik egyszerű étteremben. A Rossini bélszíntől sem ugrottam ki az ablakon, pedig azt még a Pastramiban is nagyon jól csinálják. A díszítéssel sem töltenek túl sok időt, nemrég tatár beefsteak-et ettem, és sajnos elég puritán módon jött. A kedvencem amúgy a grillezett gomolya, joghurtos salátával, na azt ajánlom mindenkinek, főleg most a fogyókúra, húsmentes év eleji időszakban. A másik kedvencem a Gulácsi palacsinta (a lenti képen). Világbajnok. Szilvalekvárral van töltve, mákkal van megszórva. Ha még nem vagyok tele, mindig eszem egy ilyet. Egyébként szerintem túl széles a választék, még ha jellegben sok is a hasonlóság, érzésem szerint, nem kellene ilyen hosszú étlap és ilyen hosszú napi ajánlat. Ennek ellenére, néha nagyon jó specialitások vannak.

A személyzet viszont a legjobb talán, kevés helyen találkoztam ennyire képzett, megfelelően “mozgó”, és pont annyira “zavaró” felszolgálókkal, amennyire kell. Sehol egy felhajtva hagyott pólógallér. A tulajdonos/teremfőnök nagyon szimpatikus figura, látszik, hogy mindenkit ismer, és hogy jól érzi magát a placcon. Mindig megkérdezi, hogy minden oké volt-e, és kézfogással búcsúzunk. Szerintem ezek kellenek, főleg ha ez valamennyire őszinte.

Szóval látszik, hogy bajban vagyok, amikor véleményt kell alkotni. Nekem pozitív összességében a benyomásom, és bízom benne, hogy ezeket a, nevezzük, gyermekbetegségeknek, le tudják idővel vetkőzni, és az egyik legjobb hazai mini-éttermévé válik. Én folytatom a tesztelést, az egyszer biztos.

Tags: ,