Déli menü: Wang étterem

Amikor ezeket a sorokat írom, belül zokogok. Minden lelkes olvasónk, követőnk tudja, hogy Wang mester óriási lökést adott nekünk a kínai gasztronómai megismerése, megszerettetése kapcsán. Nélküle nem őrülnénk meg minden alkalommal a disznófültől, vagy nem tudnánk, hogy milyen egy igazi kínai tészta. Nem is beszélve az egyéb kedvencekről, amelyeket tényleg meg kell mindenkinek egyszer kóstolnia. Egy ilyen idillikus állapotban olvastam egy bejegyzést, amelynek hatására betértem a Gizella utcába (izgalommal a szívemben) Wang éttermébe, hogy egy jót ebédeljek (déli menü keretében) úgy, hogy fizetni várhatóan jóval kevesebbet fogok mint eddig bármikor korábban.

A meglepetés nem a bejáratnál ért, mert azt már láttam a képen, hogy egy külön pultrendszer lett a déli menü kapcsán felállítva. Nincs ezzel gond, már azon gondolkodtam, hogy a kedvenceimet fogom kérni. Pacal, nagypapa kedvence, házi tészta. Ekkor ért az első meglepetés. Nézem, csirkemell fafülgombával, jó nem kell csirke. Illatos omlós csirkefalatok. Hagyjuk, majd eszem egy rossz kínaiban. Csirke szecsuáni, csirke így, csirke úgy. Emberek, itt csak csirke volt. Gondoltam, hogy valaki csípjem már belém, hogy most én a nyugatinál vagyok valami kínai büfében, vagy annál a Wangnál, akinek a hobbija a tollas és a póker.  Na jó, lesz ami lesz, kértem csípős-savnyú levest, abból baj nem lehet, meg volt házi pirított tészta, de nem Wang féle (nem is tudtam, hogy van olyan). Illatos, omlós csirke mellé, jobb híján. Félve megkérdeztem, hogy mást azért lehet-e rendelni. Hablatyoltak, mondom, akkor jó lesz ez így. Még 1000 Ft-ot sem fizettem. Ennek valahol örültem, de amikor megláttam a műanyag evőeszközöket, akkor azt gondoltam, hogy ti megőrültetek. A mikrózásnál direkt elfordultam.

Ezek után, megettem, de még ha jó is lett volna, keserű lett volna a szájízem. De nem volt jó. A csípős-savanyú leves még csak-csak emlékeztetett a korábbira, de a házi tészta és a csirke az pont olyan volt mint az 50 méterre lévő kínai büfében a Thökölyn, lehet, hogy onnan hozatták. Nem tudom, de nincs ez így jól. Először is, miért van szüksége egy viszonylag jól menő kínai étteremnek, amelynek egyáltalán nem ez a profilja, hogy lemenjen kutyába  kínai büfébe? Wang, figyelj, sok megoldás van. Először is, lehetne nem egyből alulról indítani, hanem egy-egy nap valamilyen ételedet féláron adni egy levessel. Lehetne egy egységes 1,500 Ft vagy hasonlóért kitenni napi négy-öt ételt. Ha minden kötél szakad, jöhet megint a Bónusz brigád. De a minőséget ne vidd le, az ennél többet ér. Felépítettél egy nagyon erős márkát, és ezt most a környékbeli dolgozók és a gyors, de vélhetően nem magas haszon reményében odadobod. Nézz körül, a városban sok hasonló árszínvonalú étterem van, amely mind talál olyan megoldást, amikor a minőség kevésbé sérül. De ez, hogy csirkemell, meg kétes minőség az olcsóság oltárán, ez nem te vagy, Wang mester. Szóval drukkolunk, veled vagyunk, és továbbra is rendeljük a “szokásosat”.

A menümet alig bírtam megenni, pedig féladag volt. Majd amikor megláttam a kínai pincért a placcon, mélyen a szemébe néztem, és arra kértem: “hozzon nekem egy nagypapa kedvencét”. Majd azt elfogyasztva eleredt a könnyem.

Tags: