Ha tea, akkor earl grey

earl greyRégen, fogalmam sem volt, hogy léteznek különféle teák. Azt tudtam, hogy néha az egyik tea, amit otthon ittam kifejezetten rossz, néha meg nagyon finom. Amit tudtam, hogy a sárga színű Liptonnal ki lehetett volna kergetni a világból, meg volt valami zöld-sárga színű verzió is, az talán még rosszabb volt. Volt a menzás/kórházi teás világ minden előtt, amely tökéletes folyadéknak bizonyult, imádtuk, főleg ha fröccsöntött kancsóból fröccsöntött bögrébe került. Amúgy ezt ma is könnyű reprodukálni, sir morton garzon tea, egy filter egy nagy kancsóba (műanyag előnyben), hagyjuk jól kiázni, az sem baj, ha benne marad a filter. Cukrot ki kell tapasztalni, nálam 8 db kocka nádcukor a nyerő mennyiség. Citromból épp minimális, régen sem fért bele ez a luxus. De nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy az egyik lipton teára felfigyeltem, mert az mindig olyan kellemes citrusos aromájú volt, így már tudtam, hogy ha abból készül a tea, akkor jó lesz. Aztán szép lassan realizáltam, hogy én az earl grey teák egyik nagy rajongója vagyok, tökéletesen illik össze a citrusos aroma a fekete teával. Számos márkát ki is próbáltam, hogy megtaláljam az igazit (ha van ilyen), de nehéz valamelyikre rámondani, hogy az lenne, mivel szinte mindegyiknek saját karaktere van, amely napszaktól, kedvtől függően fel tudja kelteni az érdeklődésem.

De először néhány szó az earl grey történetéről, én semmit nem tudtam az eredetéről, utána kellett néznem. Ez egy ízesített fekete tea, nevét II. Earl Grey angol miniszterelnök után kapta az ezernyolcszázas évek derekán. A történet persze hemzseg a legendától, mert a történet szerint Lord Grey egyik embere megmentett egy fiút a fulladástól, a fiú apja pedig egy kínai úr volt, aki háláját ezzel a teával rótta le. Persze a sztori sántít, mert Grey soha nem volt Kínában, ráadásul a kínaiak sokáig nem ittak fekete teát. Na de ez mindegy is, a lényeg, hogy a tea ízlett a Lordnak, ezért megbízta a kedvenc teakereskedőjét, egy bizonyos Twining urat, hogy keverjen egy hasonló aromájú teát. Így ő dobta először piacra az earl grey teát. (egyébként máig az egyik legbiztosabb választásnak az ő earl grey teája tűnik). Persze egy másik cég, a Jacksons of Piccadilly is kirukkolt a saját változatával, ők (is) azt állították, hogy a Lordtól ők kapták meg az eredeti kínai receptet. Mindegy, lényeg, hogy a Twinings kínai-, ceyloni-, és darjeelingi fekete teákat kevert össze egy csipetnyi lapsang souchonggal (egy bizonyos kínai fekete tea fajta, amelynek jellegzetes füstös aroája van).

A különböző típusokat az különbözteti meg, hogy milyen arányban keverik össze a kínai-, indiai-, ceyloni-, és füstölt teákat. Nagyon fontos a bergamott (bergamottfa olaját használják a jellegzetes aroma kialakítására) mennyisége, mivel ha túl sok, akkor “szappanos” lesz a tea, ha túl kevés, akkor sima fekete teát iszunk.

(a fenti történetet Kiss Mariann A teáról praktikusan c. könyvéből meséltük el).

Fogyasztásával valószínűleg nem lepek meg senkit. A teafiltert vagy teafüvet (kb. egy teáskanálnyi egy csészéhez) 95-100 fokos vízzel forrázzuk le, majd hagyjuk 3-4 percig ázni, utána távolítsuk el az “anyagot”. Az általam használt egyik márka, nevezetesen a Wiliamson Tea, annyira erős, hogy a leforrázás után néhány másodperccel már dobom is ki a filtert, nem is értem, miért ilyen erős, de nagyon markáns aromája van. (a képen legalul van, sajnos rosszul látszik)

earl grey

A Wilkin&Sons volt sokáig a kedvencem, amit még Londonban, a Selfridgesben járva vásároltam. Itthon ezt nem lehet kapni, de érdemes egyszer kipróbálni, mert egy kicsit más a megközelítése ennek a teának. Aztán jó lelőhely itthon az ázsiabolt, ahol az English Teashop teáját vettem. Mindig ott akartam megvenni, de végül soha nem sikerült, ezért a British Storeban szereztem be a Twinings koffeinmentes earl grey teáját, illetve ha már ott voltam, akkor egy Tetleyt is vettem a klasszikus vonalból. Soha nem tudtam este inni, mert tényleg feléled az ember a koffeintől, így már erre is van megoldás szerencsére. Az ára amúgy horribilis.

Ezek a teák egyébként lágyabb ízűek, én ezeket szeretem, hisz mégiscsak a Lipton earl greyen nőttem fel, amelyet azóta is nagyon szeretek.

Majd elfelejtettem a legérdekesebbet, Mr. Grey’s teáját, amelyet egy tetszetős pohárban kapunk, mármint 20 filtert, kár, hogy az első tea után a pohár már nehezen használható fel újra. Egyébként ez a tea is kevésbé karakteres, tökéletes délutáni tea. Londonban, a John Lewisban szerezhető be.

Eddig ez a tapasztalaton az earl grey teákkal, de mondhatom, hogy ahol tudok újabb és újabbakat szeretnék megkóstolni. Kíváncsian várom, hogy másnak van-e bevált márkája, favoritja.

UPDATE: azóta szereztem még sok új earl grey teát. A poszt bevezető képe mutatja, hogy milyen márkákat. Valahogy olyan jó érzés kutatni a legjobb tea után, amit ha megtalálnék, akkor utána azért, hogy van-e még attól is jobb. Sajnos a kipróbált teák nagy része nem mutatott újat, átlagos ízűek voltak. De pl.: a mighty leaf csomagolása nagyon tetszik (sőt a koffeinmentes változat finom is volt, jobb mint az eredeti), csak úgy mint a Tea Palace fémdoboza. Apropó Tea Palace, Londonban fogyasztva valahogy sokkal jobb volt mint itthon. Lehet, hogy a kemény víz. Egyébként a Supreme Earl Grey messze kiemelkedett a mezőnyből, az amazonról szereztem be, szóval mindenképpen javaslom. A hazánkban is elérhetők közül a Twinnings Lady Grey lepett meg, ez annyiban különbözik a hagyományos earl greytől, hogy naranccsal is ízesítik a teát, elég jó íz kerekedik ki a végén.

 

Tags: , , , ,