Számvetés 2013

ravioli fürjtojással, ricottával, spenóttalEltelt egy újabb év, ideje ezúttal is visszanéznünk és értékelni az évet. Sajnos a trend továbbra is negatív, de a csökkenés már nem annyira markáns mint korábban volt, ez is valami. 2011-ben 56 posztunk volt, tavaly már csak 36 (ekkor könyveltük el a legnagyobb fiaskót), idén már csak 30. Nincs ezzel baj, szerintem innen már nem lesz lejjebb, sőt valamiért azt érzem, hogy összekapjuk magunkat. Akkor jöjjenek a számok és a visszaemlékezések.

Az idei év egyik nagy újdonsága volt, hogy Commis de Cuisine áttette székhelyét Londonba, tőle nem kevesebbet mint a This is England rovat felvirágoztatását várja a szakvezetés. Egyébként idén ő 7 írással járult hozzá a nagy egészhez (ez pont annyi mint tavaly). Ha már itt tartunk, Poissonnier kolléga volt még az egyedüli, aki írt, bár neki is csak egy sovány (szó szerint) bejegyzésre futotta, bár ezzel is erősítette a régi-új der Pék rovatunkat, amire azért amúgy lenne igény. A többiek már nem csak gyakorlatilag, hanem teljesen eltűntek, úgyhogy mondhatjuk, hogy hárman írjuk ezt a blogot. De persze, már én Der Chef, sem vagyok a régi, a tavalyi 25 poszthoz képest, 22-re futotta idén.

A korábbiakkal ellentétben viszont már a számok sem jönnek. Az előző évi 124e körüli látogatószámhoz képest idén csak 54e felhasználót tudtunk az oldalunkra csábítani. Ez azért tekintélyes bukta, az oldalletöltéseink száma is 357e-ről 87e-re csökkent. Ez most engem is meglepett.

Na azért jöjjön valami jó is. A tavalyi 3200 feliratkozóhoz képest most már 4230-an követnek minket rss-ből. A Facebook oldalunk sem szégyenkezhet, a tavalyi 278 like-ot felnyomtuk 398-ra, lehet hogy pont ezzel a bejegyzéssel érjük el a 400-at. Egyébként idén két posztunkat is megnyomtuk a Facebookon, a hirdetés erejét kipróbálandó. Mind a sütőtökleves, mind a carbonara spagetti olvasottsága az egekbe ugrott.

Ebben az évben is sok helyen jártunk, sok új dolgot próbáltunk ki. Számomra a nagy újdonság a horgászat volt, ekkora pontyot és süllőt én még életemben nem láttam.

Az évet az azóta lecsengett Bite bakery cafével kezdtük, a kezünk talán azóta is zsíros, amennyi anyag azon a kakaóscsigán volt. Sokat jártunk a két kedvenc olaszunkhoz (2Spaghi), de a Rosenstein étteremben is megfordultunk, ahová jövőre is vissza akarunk menni egy kis szalontüdőt enni, közben a Big Fish lett az egyik kedvenc helyem, majd végre megnyitott újból a Wang mester, nem szabad kihagyni a verhetetlen csípős-savanyú levesét. A Vapianoval kapcsolatos érzéseinknek is teret engedtünk, végül az évet a Matrjoska bisztróban zártuk, ami egy nagyon kellemes helynek bizonyult. Londonban ezúttal nem(csak) ősszel, hanem tavasszal voltunk, rengeteg új dolgot sikerült kipróbálni. Az évet egyébként a tészták és a sütőtök dominálta, és sajnálatos módon alig ettünk rendes dinnyét nyáron.

Idén a legnépszerűbb bejegyzésünk (nem véletlenül mondtam, hogy lenne igény rá) egy 2010-es, a teljes kiőrlésű, élesztő nélküli kenyér lett, második a tatár beefsteak, aztán minden, ami hízóvágás, ideértve a hurka, kolbászt. Az idei bejegyzések közül a top10-be csak a fent már említett Bite bakery-ről készített írásunk tudott bekerülni. A közönségünket leginkább a lecsóval osztottuk meg, tényleg nem tréfadolog a téma.

Kedvenc képünk (így a bejegyzés képe is ez lett) tésztagyúrásból ered, a spenótos-ricottás ravioli (amibe még fürjtojás is került) az egyik legjobban fényképezett és legízletesebb ételünk volt.

Ez történt velünk 2013-ban, és mi mást mondhatnék mint hogy a 2014-es év a változás éve kell, hogy legyen, új erőre kapva remélhetőleg a blogunk is kimászik a hullámvölgyből. Ami biztos, hogy találkozunk jövőre.

Tags: