Ezért jöttünk ide. Az Egy nap a városban blogon olvastunk először a Taiwan Étteremről. Nem tagadjuk, hogy kicsit elhomályosította elménket Wang mester, akinek a tésztáját, fülét, pacalját, nem tudjuk megunni. Mégis ficánkolni kezdtünk, amikor láttuk a fenti videót, és késztetést éreztünk, hogy megkóstoljunk egy másik irányt is. Azóta is kínait akarunk enni, minden nap. (tovább…)
A minap egy Pál Utcai Fiúk koncerten jártam, és azon gondolkodtam, hogy a legtöbb zenekar, vajon miért nem játssza az összes slágerét el a koncerteken, főleg, ha van annyi, hogy akár még válogathat is belőle. Félek a válasz valahol arra van, hogy unalmas lehet nekik mindig ugyanazt játszani, és a nem erős számokat, pedig valamiért amúgy erősnek gondolják, ezért miért is ne játszanák. Így okoskodtam utólag, amikor a Mák Bistróban tett látogatásomra gondoltam. Sláger volt bőven, az nem is kétséges. (tovább…)
Végül Edinburgh-öt választottuk a városnézés helyszínéül, részben mert mindig is érdekelt a skót táj szépsége (még ha ebből most csak ízelítőt kaptunk), valamint nem akartam most Isztambulba menni. Nem bántuk meg, Edinboró jó hely, és ami talán a blog szempontjából még fontosabb, számos gasztronómiai vonatkozású élménnyel tértünk haza. (tovább…)
Már régóta akartam írni a Menzáról, de valahogy eddig nem jött össze, pedig azt már most az elején el kell, hogy áruljam, hogy megérdemlik a dicsérő szavakat. Az alap hozzáállásom korábban nem volt pozitív, mert valamiért sznob (a szó nagyon negatív, vagy ha van ilyen kifejezés, vállalkozó sznob értelmében) helynek gondoltam. (tovább…)
A minap Wang Mesternél jártunk a Telepy utcában. Sok jót hallottam már a helyről, de mégis mikor odaértem, kicsit inamba szállt a bátorság, mert az étterem üres volt (nem túlzok, nyolc órakor csak mi voltunk ott), illetve a hely maga inkább emlékeztetett egy jobb kínai gyors büfére mint egy olyan helyre, amiről csak jót lehet hallani. Nem volt mit tenni, ide foglaltuk az asztalt, hát ide mentünk be. (tovább…)