Ha valamit veszek a konyhába, azt általában még az átlagoshoz képest is nagyon körbejárom. Így esett meg, hogy nagyon örültem, amikor az általam természetesnek gondolt kézi citromfacsarót magam mögé dobtam, és beszereztem az első narancsfacsarómat, egy 25W-os Philips facsarót. Nagy öröm volt, amikor nem is kellett gombot nyomni, hanem csak rátettem a narancsot vagy citromot, és nyomás hatására indult is a gép. Continue reading →
Amikor még Magyarországon újdonságnak számított, hogy valahol külön csak akár reggelizni is lehet, akkor nyitott a Fruccola, akkor voltam is ott, de sok emlékem nem maradt róla. Aztán szép lassan teltek az évek, és annyit kerülgettem, és néztem, hogy ebédkor milyen hosszú a sor, hogy végül visszatértem újból, de először reggelizni. Continue reading →
Egy nagyon lelkes írás után, általában mi is nagyon lelkesek leszünk. Ez így van jól, viszont mostanra egyre többször vissza kell kergetni magunkat a realitásokba, és a sok szuperlatívusz helyett inkább örülünk, hogy valamiféle folyamat indulóban van, még ha az elején sok minden kicsit zöld és savanyú is. Így volt ez a Leves. nevű hellyel is, amelyről nagyon jót olvastunk, bár a gyros kaland után nem voltunk halál lelkesek az Egy nap a városban blog bejegyzése kapcsán. Continue reading →
Ősz van, szinte minden a szőlőről és a borról szól ilyenkor, összejövünk szüretelni, ahol előkerülnek a házi pogácsák, stanglik, amelyeket le lehet öblíteni egy fajsúlyos musttal munka közben. Igen, a must, amelyről valahogy mindenki megfeledkezik, a must, amely soha nem kerülhetett reflektorfénybe, mindig is a bor árnyékában élt, a must, amely szinte biztos, hogy nem a legjobb szőlőből készül, és a must, amit csak pár napig lehet frissen fogyasztani, a murci meg a kutyának nem kell. Ez a baj, a must egyelőre még nem jutott el oda, ahol lennie kellene. Continue reading →
Annyi mindenről beszámoltam már Londonban járva, hogy szinte alig maradt valami mostanra. Na jó ez azért nem teljesen igaz, London elég nagy, így minden egyes kiruccanáskor találkozom valami új dologgal. Most nem is bontanám szét apró darabokra, hanem egészében próbálom bemutatni az új szerzeményeimet, tapasztalataimat. A kedvencem amúgy az, hogy rendszeres olvasója vagyok a népszerűbb angol gasztro lapoknak, és ott látva valamit, “hirtelen” megelevenedik élőben is. A da polpo étteremmel, és a The Icecreamists-cel jártam így. Continue reading →
