11
Sze 11

Paradicsomos spagetti kagylóval

Arról talán még keveset meséltem, hogy hogy is jutottam el idáig, hogy ételkészítésről írjak blogot. Most sem fogok a végére érni, de volt az életemnek egy olyan szakasza, amikor a kulináris örömök jelentették a legkisebb élvezetet, sőt magamat megerőszakolva kellett munkát vállalnom vendéglátóipari eseményeken, rendezvényeken. Ezeken nagyon rosszul éreztem magam, legbelül éreztem, hogy nem vagyok egy kiköpött pincér, sőt legkevésbé sem érdekel a vendégek ezirányú (ki)szolgálása, és az ehhez kapcsolódó alázat és rendelkezésre állás. Ez méregként hatott szervezetemben az egyéb vendéglátóipari ágazatok megkedvelésére is. A technikai, szakmai hiányosságok, és az érdeklődés hiányából fakadó pökhendi nemtörődömség, pedig csak olaj volt a vendéglátással való összeférhetetlenségem tüzére. Ilyen zaklatott  lelkiállapotban kellett egyszer felvágnom, egy legalább 100 fős rendezvényen, a Hungarocamion ki tudja hanyadik – legalább háromemeletes – születésnapi tortáját a Marriottban. Majdnem sikerült eliszkolnom, de kiszúrták “azt a fiatalembert a fehér köpenyben”. Continue reading →


23
jún 11

Tintahalsaláta

A kagylónál nem álltunk meg, a salátát pedig mindig is szerettük feldobni valamivel. A csarnokban volt friss tintahal is, amelyet nem tudtunk otthagyni. Természetesen már előtisztítottat vettünk, nem mertünk volna belefogni egy házi előkészítésbe. Így tehát nem volt nehéz dolgunk. Azért vigyázzunk, mert elég erőteljes szaga van ennek a jószágnak. Continue reading →


19
jún 11

Kagyló sörrel

Edinburgh-ben járva, rászoktunk kicsit a kagylóra, nemes egyszerűségével alig tudtuk betelni. Olyannyira, hogy ezúttal házilag is elő akartuk állítani azt, amit kint ettünk. Az első kérdés persze az volt, hogy de honnan szedünk mi friss kagylót? Ahogy minden, a vásárcsarnokban ez is van. Az alagsorban kell keresni a 16-os körüli számozást, és ott a beugró részen, szemben mindenféle tengeri (és nem tengeri) herkentyűt talál az ember. Nagyon szép, friss kagylót vettünk. Continue reading →