der chef blogja
 

‘tészta’ kategória archívum

Paradicsomos spagetti kagylóval

2011. szeptember 11. vasárnap

Arról talán még keveset meséltem, hogy hogy is jutottam el idáig, hogy ételkészítésről írjak blogot. Most sem fogok a végére érni, de volt az életemnek egy olyan szakasza, amikor a kulináris örömök jelentették a legkisebb élvezetet, sőt magamat megerőszakolva kellett munkát vállalnom vendéglátóipari eseményeken, rendezvényeken. Ezeken nagyon rosszul éreztem magam, legbelül éreztem, hogy nem vagyok egy kiköpött pincér, sőt legkevésbé sem érdekel a vendégek ezirányú (ki)szolgálása, és az ehhez kapcsolódó alázat és rendelkezésre állás. Ez méregként hatott szervezetemben az egyéb vendéglátóipari ágazatok megkedvelésére is. A technikai, szakmai hiányosságok, és az érdeklődés hiányából fakadó pökhendi nemtörődömség, pedig csak olaj volt a vendéglátással való összeférhetetlenségem tüzére. Ilyen zaklatott  lelkiállapotban kellett egyszer felvágnom, egy legalább 100 fős rendezvényen, a Hungarocamion ki tudja hanyadik – legalább háromemeletes – születésnapi tortáját a Marriottban. Majdnem sikerült eliszkolnom, de kiszúrták “azt a fiatalembert a fehér köpenyben”. (tovább…)

Choose life: Edinburgh

2011. május 15. vasárnap

Végül Edinburgh-öt választottuk a városnézés helyszínéül, részben mert mindig is érdekelt a skót táj szépsége (még ha ebből most csak ízelítőt kaptunk), valamint nem akartam most Isztambulba menni. Nem bántuk meg, Edinboró jó hely, és ami talán a blog szempontjából még fontosabb, számos gasztronómiai vonatkozású élménnyel tértünk haza. (tovább…)

Négysajtos conchiglioni friss chilivel

2010. október 28. csütörtök

Nem akarok felvágni a hangzatos tésztanévvel, de nem találtam magyar kifejezést erre a fajtára. A culinarisban vettem, mivel különös vonzalmat érzek a különleges méretű és formájú tészták iránt. Aztán a sajtboltban voltam a Gerlóczy utcában, ahol vettem háromféle sajtot. Majd pedig a Mexikói úti végállomásnál lévő zöldségesnél kiszúrtam a chilit, és éreztem, hogy most végre veszek egyet, és fel fogom használni frissen, nem szárítva, ahogy addig tettem. Ezekből az élelmes olvasó már ki tudta találni, hogy hogy is jött össze a címben említett étel. (tovább…)

Bélszín Wellington módra

2010. augusztus 20. péntek

bélszín wellington módra

Nem a legegyszerűbb bélszín módozat, nem is éppen a legnehezebb, talán a macerás a jó jelző rá. De a végeredményt tekintve megérte vele ennyit tökölni, utoljára középiskolában ettem Wellington bélszínt, már majdnem elfelejtettem, milyen is az íze. (tovább…)

Házi pesto

2010. július 6. kedd

pestós_tészta

Mindig a bolti pestókat fogyasztottam, igazából csak azért, mert azt gondoltam, hogy pestót csinálni valami elborultan bonyolult dolog. Nem az. A közhelyeimet is elsütném: a házi pesto után az ember nem akar többé bolti pestót venni. A pesto azon kevés “kiegészítők” közé tartozik, amit nem lehet elrontani. (tovább…)