der chef blogja
 

‘This is England’ kategória archívum

This is England: Mama’s Jerk Station

2010. március 27. szombat

jerk

Az angolul tudók valószínűleg furán néznek, mert a jerk szó alapvetően (bal)faszt, és ehhez hasonló dolgokat jelent, csak hogy a legelső jelentéseket említsem. Viszont a jamaikai kultúrában ez egy pácolási és egyben sütési eljárást takar: Jerk is a Jamaican seasoning preparation in which meats and poultry are marinated in herbs and spices then cooked over a wood fire. (tovább…)

This is England: George Inn

2010. március 26. péntek

Menü

Régóta vágytam arra, hogy egy hangulatos angol fogadóban igyak meg egy sört, illetve fogyasszak valamilyen helyi specialitást. A George Inn-nél nem találhattam volna autentikusabbat. A Borough Marketot alighogy elhagyva találtam meg a pub jellegű fogadót, ahova belépve egyből megcsapott egy amolyan régivágású kocsmaillat, amelyet itthon az ún eszpresszókban lehetett annak idején érezni. Nekem legalábbis egyből ez ugrott be, és egyből azt éreztem, hogy itthon vagyok. (: (tovább…)

This is England: Peppersmith gum

2010. március 7. vasárnap

peppersmith1

Az Innocent Drinks-ről tudjuk, hogy elég speciálisan közelítik meg a jellemzőem hagyományosan működő üdítőital piacot, amellyel részben összezavartak mindenkit, részben pedig egy valóban szerethető márkát és italt tettek le az asztalra. Ebből a cégből vált ki két fiatalember, akik kifejlesztették a Peppersmith rágót, amely abban tér el csupán a meglévő rágóktól, hogy csupa természetes anyagból készül, ahogy ők írják “no artificial flavours, colours or preservatives, no aspartame and no petro-chemical bases”. Szerencsére még az édesítő is természetes anyagból van, ami lássuk be elég ritka manapság. Én egyszer mertem csak elolvasni egy orbitnak az összetevőit, többször nem. (tovább…)

This is England: Richard Haward’s oysters

2009. november 7. szombat

Oyster

A Borough Marketen járva arra lettem figyelmes, hogy egy kis bódénál az átlagosnál is hosszabb sor kígyózik. Közelebb menve, kiderült, hogy friss osztrigát mérnek, törnek, és adnak, méghozzá egy bizonyos Richard Haward által halászva. Még ilyet nem láttam, hogy ott helyben feltörik tetszés, méret szerint kiválasztva a kagylókat, majd egy kis citromlével, illetve valamilyen csípős lével nyakonöntve lehet csillapítani a hirtelen keletkezett ingert. Mert bizony, aki ezt így közelről végignézi, az akaratlanul is megéhezik egy ilyenre, főleg, ha még sohasem próbálta korábban. Az ember szíve csak hevesebben dobog, ha új dolgokat próbálhat ki. (:

Oyster

oyster

This is England: Fish&Chips,Brighton

2009. november 4. szerda

Fish&Chips

Londonban járva, úgy alakult, hogy kedvem támadt ellátogatni Brightonba. Egy külön történetet megérne, hogy hogy jutottam el végül oda, mert hogy vasárnap nem úgy járnak a vonatok, ahogy hétközben. Mindegy, a lényeg, hogy sikerült odakeverednem, és szerencsére még a nap is kisütött, így volt időm a tengerparton sétálgatni, meginni egy teát (persze citrom nélkül). Amikor hazafelé indultam, persze már kicsit megkésve, akkor láttam, hogy amolyan tengerparti “egytálételként” fish&chips is kapható. A világért sem mulasztottam volna el. Őszintén szólva, nem volt az igazi. Ha belegondolunk, rájövünk, hogy nem könnyű elrontani, de ha az olajjal, zsírral, akármivel nem bánunk csínján, akkor bizony a végeredmény egy olajban tocsogó bunda lesz, ami nem túl ízletes, és a gyomrot is megfekteti. Gyorsan vettem egy csomag smarties jellegű cukorát, egy banánt, és egy smoothie-t (sajnos csak Marks&Spencert kaptam, ami nem az igazi, mert sűrítményből készül). Csak a szénhidrátbomba segíthetett.

Persze itt is félmeztelenül röplabdáznak a fiatalok 10 fokban.

Thisisbrighton

Ha már itt vagyunk, ajánlanék két filmet, amelyben Brighton nem éppen legjobb fényében csillog, de abban a néhány képben tökéletesen átjön a hangulata. Az egyik egy legendás edzőpárosról szóló film (Damned United), a másik pedig a London to Brighton. Jó film mind a kettő.