Munkából kifolyólag elég sokat jártam mostanában a Café Körben. Még most is igazából nehéz egész konkrét verdiktet mondani, annyira a peremén tántorog, hogy nagyon jó, vagy csak jó a hely. Egyelőre az utóbbi felé hajlok. Érdemes végigolvasni >>
|
Évzáró bejegyzésünkben már megemlítettük, hogy elhatároztuk, hogy kitalálunk valamit az új évre (mármint erre), amivel feldobjuk a szebb napokat is látott blogunkat. Az új tematikánk címe der Portré lesz, amelynek a lényege, hogy bemutassunk annyi érdekes embert – a szűkebb és tágabb értelemben vett vendéglátás világából – amennyit csak bírunk. Igyekeznénk a gasztronómia valamennyi szegletébe bekukkantani, nagyon sok érdekes ember húzódik meg ott, nemcsak a reflektorfényben lévők lehetnek érdekesek, szóval ha csak a listánkon szereplő nevek felével tudnánk egy jót beszélgetni, már megérte, mert egyrészt bepillantunk a hétköznapi, melós világba, másrészt mi is elleshetünk egy-két fogást, amitől az ételeink érdekesebbé válhatnak. Egy szó mint száz, hamarosan jövünk az első bejegyzéssel, amelyet talán több is fog követni, már ha tényleg túljutunk a mélyponton.
A két ünnep között lehetőségem nyílt részt venni hajtóként egy nyúl vadászaton. Az eddig nem tapasztalt új élmény nem egy lányregény, csak erős idegzetűeknek ajánlott.
Az eddigi búzaliszttel készült kenyerek után teljes kiőrlésű rozskenyérre került a sor, amit már nagyon régóta szerettem volna post-olni. Másabb íze van természetesen, mint a teljes kiőrlésű búzakenyereknek, de ezt is nagyon szeretjük. Azt már gondolom mondanom se kell, hogy kovásszal készül. Érdemes végigolvasni >> |
|
