der chef blogja
 

‘birsalma’ címkével ellátott bejegyzések

Sertéssült sütőtökös krumplipürével és birsalmás párolt káposztával

2011. október 24. hétfő

Megjött az ősz a konyhánkba is.

(tovább…)

„Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik!”

2009. november 13. péntek

Így tartja a népmondás, de hogy ez mennyire igaz azt mindenkinek magának kell eldöntenie. És hogy mi köze van Szent Mártonnak a libákhoz? A legendák szerint, amikor Mártont választották Tours püspökévé, ő tiltakozott megválasztása ellen és egy liba ólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal

A népszokás szerint Szent Márton ünnepén, november 11-én a liba mellcsontjából az időjárást jósolták meg. Ha a csont fehér és hosszú volt, havas telet jelzett, ha pedig barna és rövid, az sáros telet ígért. Ugyanezen a napon, volt az újbor kóstolásának az ideje is.
Igaz november 11. már elmúlt, de talán a hétvégén még be lehet pótolni.

libacomb

Én így készítettem el a ropogós libacombot birsalmás-gyömbéres káposztával és hagymás törtburgonyával:

(tovább…)

Birsalma lekvár és sajt

2009. október 27. kedd

Szép őszi délután kezdődött az egész. Több hónapja készültünk rá Cseri barátommal, hogy az érdi birsalmafák idei terméséből egy jófajta birsalma pálinkát készítünk.

Sajnos nem így lett, de nem adtuk fel.

Történt ugyanis, hogy az idei termés alulmúlta a terveinket, de nem csak úgy simán, hanem jelentősen. Nem keseredtünk el, gyorsan meghoztuk a döntést, pálinka helyett lekvár és sajt. Gyors ebéd után beszereztük a kiegészítőket az almákon kívül (cukor, vanília, fahéj, darabolt mandula és dió).

Bevonoltunk Cseri barátom konyhájába, ahol is kedves kis párjával hármasban nekiálltunk a műveletnek.

Szépen megmostuk az összes almát, kiszedtük a magházat (hát ez elég kemény feladat), és feldaraboltuk.

alma1

Fenti műveletek után egy nagy fazékba helyeztük, kis vizet öntöttünk alá és vártuk, hogy elkezdjen az alma összeesni. Az idei termés nem úgy viselkedett, mint a tavalyi (akkor is készült lekvár). Idén sokkal kevesebb nedvességtartalma volt a gyümölcsnek.

Miután kellően összeesett az alma, botmixerrel egyneműsítettük. Ezután még főztük és közben – folyamatos kevergetés mellett, hogy le ne égjen – elkezdtük ízesíteni. Ízlés szerinti mennyiségű cukrot tettünk hozzá. Sajnos nem tudom pontosan megmondani mennyit, mert nem mértük, hanem apránként adtuk hozzá.

Lekvárfőző tapasztalataim alapján – mivel nem szeretem annyira édesen – nekem mindig kevesebb cukor is elég a lekvárhoz, mint ahogy azt előírták.

Cukor mellett került még a lekvárba vanília, és egy részébe fahéj is.

Amikor már elégedettek voltunk az ízével, üvegekbe töltöttük és dunsztba csomagoltuk a friss nyalánkságot.

A teljes mennyiség 1/3-át félretettük, hogy abból pedig birsalma sajtot készítünk. Kicsit tovább főzük, jóval több cukrot tettünk bele (de még így is egy kicsit kevesebbet, mint kellett volna, talán jövőre), belekerült itt is a vanília, a fahéj, illetve a dió és mandula is.

Miután késznek nyilvánítottuk, kis tálakba raktuk őket, majd hűlni, illetve Cseri barátom instrukciói lapján a radiátor mellé száradni :)

Az eredménnyel elégedettek vagyunk is meg nem is. Ízre minden igényt kielégítően elégedettek vagyunk, viszont mindkét “termék” állaga javítható lesz jövőre. A lekvárunk inkább hasonlít egy alampüréhez, a sajt pedig a kevés cukor miatt nem lett elég sötét és nem száradt ki eléggé.

Jövőre teljes birsalmaüzemet hozunk létre. Addig nem nyugszunk, amíg nem lesz pálinka is a lekvár és sajt mellé. A főzés során felszabaduló illatok és aromák a birsalmából teljesen lenyűgöztek minket.

alma2