A Culinaris-t ha megszorozzuk kb. hárommal kapjuk meg a Selfridges gasztro részlegét, ahol gyakorlatilag két órára elvesztem. Itt találtam Pepsi Raw-t, amelyet már régóta ki akartam próbálni. Itt kívántam meg a JellyBelly cukorkát is, amit soha nem ettem azelőtt, és be kell, hogy valljam, nagyon ízlett, kivéve a csokipuding és capuccino ízeket. Itt még vettem egy Wilkin&Sons Earl Grey teát, amely hihetetlenül jóízű, most értettem meg, mit is jelent valójában az earl grey.

Benéztem a legendás Fortnum&Mason áruházba, ahol szintén kisebb vagyonokat el lehetett volna költeni. Starbucks karamellás frappé (kávé nélkül), Juice Republic szintén valódi gyümölcslé, keserű Ale sör a George Inn-ben. Cadbury Wispa is ízlett.

Próbáltam Eat. sandwichet találni, de nem sikerült, így megint be kellett érnem Pret-tel, ami azért nem esett nehezemre.

Végül pedig lúdbőr Brixtonban a The Courteeners koncerten.

Tweet

Az angolul tudók valószínűleg furán néznek, mert a jerk szó alapvetően (bal)faszt, és ehhez hasonló dolgokat jelent, csak hogy a legelső jelentéseket említsem. Viszont a jamaikai kultúrában ez egy pácolási és egyben sütési eljárást takar: Jerk is a Jamaican seasoning preparation in which meats and poultry are marinated in herbs and spices then cooked over a wood fire.

A Brick Lane-en csavarogva – ahol rengeteg klub, ruhabolt található, kicsit talán Camdent idézve – egy olyan illatra lettem figyelmes, amely mellett nem tudtam elmenni. Először tévesen egy sátorba léptünk be, ahol rengetegféle keleti étel volt kapható, de az illat nem az volt. Továbbmenve lettem figyelmes arra, hogy az illat egy kis eldugott placcról jön, ahol a jamaikaiak sütötték a húst, és annak volt ilyen ellenállhatatlan illata.

Gyanútlanul kértük a jerk pork wrapot, amivel nem lehetett mellélőni. (Mama’s Jerk Pork Sausage Wrap: £4.50
Homemade – No Trotters, Ears or Snouts…!
A hot tasty banger. Only fresh locally sourced minced Pork Shoulder and Pork Belly are allowed into our homemade Jerk Pork Sausages. Jerked with “Mama’s secret Jerk Marinade”, fresh herbs, and natural breadcrumbs all packed into natural hog casings.)

Na mármost a mama titkos páca annyira jól sikerült, hogy kb. a szendvics felénél tartva eleredt a könnyem, annyira erős volt a cucc. Magyar vagyok, bírom az erőset, így megettem az egészet, de az orromból, szememből ami tudott, az folyt. Egy dolognak örültem csak akkor, abban a pillanatban: nem kértük a hot chili szószt, amolyan extraként. Amúgy pedig egészséges volt egy kicsit minden rossztól megszabadulni, mert ezt semmilyen baktérium, vagy vírus nem élte túl a szervezetemben.

Tweet

A Borough Marketen járva arra lettem figyelmes, hogy egy kis bódénál az átlagosnál is hosszabb sor kígyózik. Közelebb menve, kiderült, hogy friss osztrigát mérnek, törnek, és adnak, méghozzá egy bizonyos Richard Haward által halászva. Még ilyet nem láttam, hogy ott helyben feltörik tetszés, méret szerint kiválasztva a kagylókat, majd egy kis citromlével, illetve valamilyen csípős lével nyakonöntve lehet csillapítani a hirtelen keletkezett ingert. Mert bizony, aki ezt így közelről végignézi, az akaratlanul is megéhezik egy ilyenre, főleg, ha még sohasem próbálta korábban. Az ember szíve csak hevesebben dobog, ha új dolgokat próbálhat ki. (:

Tweet

Már esett pár szó arról, hogy milyen izgalmas helyek vannak Londonban, illetve, hogy milyen jó termékeket is lehet kapni. Számomra sok esetben nem az jelenti a különbséget, hogy nagyon jó termékekkel lehet találkozni, hanem az, ahogy közelítenek egy termékhez, ahogy kommunikálják azt. Mert tudjuk, hogy alapvetően az Innocent Drinks “normál” (mindenféle egyedi és szellemes hangvétel nélkül) kommunikációval is sikeres lenne, mert egy szinte hibátlan, és piaci igényeknek megfelelő terméket hoztak létre. A hab a tortán, illetve mondhatni a versenytársakkal szembeni kegyelemdöfés, hogy ezt a terméket úgy ajánlják, hirdetik, mint ahogy te is ajánlanád az ismerősödnek. Nincs izzadtságszaga, őszintén elmondják miért jó, és persze mindig belecsempésznek a mondandójukba egy-két jópofaságot. Már a vállalkozás beindításának a kezdete is minimum vicces.

Ami a smoothieban az Innocent, az a szendvicsben a Pret. A hatás is hasonló volt nálam. Először, amikor Londonban jártam, néztem nagyot a smoothie-s üvegekre, hogy mi az a valami ott, jó drága, hagyjuk. A Pret is egy ilyen volt, hogy mi ez valami mozi, legalábbis kívülről látva az üzletet, olyannak tűnt. Mostanra helyre került a dolog, és megtudtam, mi több megbizonyosodtam róla, hogy ez a legjobb szendvics, tényleg olyan mintha te magad kented volna reggel. És ugye a körítés ezúttal sem komor:

“Traditional, well sourced, sustinable, chemical-free, unadulterated goodness. No air miles, no shelf life, no sell-by dates, no display dates…indeed, no nightlife whatsoever for a Pret sandwich. If and when we make too much, we offer it to a local charities at the end of the day. We simply don’t need to sell old food, so we don’t. We never have and we never will.”

Tweet

Igazából, nem akarok túl sokat írni Camden Town-ról, aki volt ott, tudja, hogy miket kapni, aki nem, az feltétlen látogasson el, figyelve arra, hogy ezt ne este tegye.

Ami engem most megfogott, az egy láthatóan franchise alapon működő, a piac több pontján felállított, friss narancslét előállító és kínáló bódé. A dolog nem bonyolult, venni kell néhány láda narancsot, egy ipari narancsfacsarót, hozzá egy jégkocka gyártót, és máris kész a friss narancslé, amelyet jó pénzért el is lehet adni. Külön öröm volt, hogy olcsóbban lehetett kapni, ha a már meglévő palackot vitte vissza valaki utántöltés céljából.

Vajon nálunk ilyen miért nincs legalább a Fény Utcai Piacon?

Tweet