Egyszerű, gyors, ha fázol felmelegít. 

A receptet a BBC Good Food magazinjából vettem, kis átalakítással. Nincs is mit hosszasan beszélni róla, íme az összetevők, amiket használtam:

• sok fokhagyma
• sárgarépa
• gyömbér
• újhagyma
• gomba
• kukorica
• csirkemell
• szójaszósz
• chili szósz
• só
• bors
• zöldség alaplé

A levest wokban készítettem. Olajon először a fokhagymát pirítottam meg, majd jött a sárgarépa, gyömbér, csirkemell, egy kis só, szójaszósz, chili és bors. Nem húztam az időt, amint egy kicsit megpirultak a dolgok, hozzáadtam a gombát és a kukoricát. Felöntöttem zöldség alaplével. Mivel nem volt kéznél csak leveskocka, így az alaplé ilyen módon készült. Azt hiszem ennél az ételnél ez elnézhető.
Hagytam az egészet felforrni, majd beletettem a tésztát is, 3-4 percet még forraltam, majd forrón, frissen vágott újhagyma karikákkal tálaltam.
Hideg téli estéken  és alapos megfázás esetén biztos vagyok benne, hogy előkerül még ez a leves. A zöldségeket szerintem nyugodtan lehet saját ízlés szerint variálni, mint ahogy én is eltértem az eredetileg olvasott recepttől. A gyors elkészítés lényege és előnye, hogy a zöldségek ressek maradnak, így nem a klasszikus húsleves zöldséget kapjuk vissza.

Tweet

De emellett vannak legális megoldások is. A minap letöltöttem az Éva magazin húsvéti különkiadását. Tudom ciki (főleg a locsoló versek benne), de mentségemre legyen mondva, hogy mindez ipad-en történt, így mégiscsak más a gyerek fekvése. Amúgy lap elég szépre sikeredett, ajánlom hölgy olvasóinknak.

Ja és a lényeg. A külföldi lapokban mindig látok bárányt, konkrétan báránybordát, ami mindig annyira jól néz ki, hogy már többször megfogadtam, hogy a végére járok. A végső lökést a fent említett, hazai lap adta.

Felkerekedtem tehát és elmentem a csarnokba, ahol Gál Józseftől tudtam kérni a báránybordát. (vettem még galambot is, abból főtt tegnapelőtt a leves, de ez most mindegy). Kérdezte, mihez lesz, mondtam, hogy megsütöm, ezért még csontozott rajta egyet, hogy könnyű legyen vágni.

A báránybordákat ezután – sütés előtt egy nappal – bepácoltuk, azaz fokhagyma, friss rozmaring, kakukkfű, só, őrölt bors, olívaolaj, kevés medvehagyma (mégiscsak szezonja van) keverékkel bekentük. Másnap a jénaiból kiemelve, serpenyőn néhány percig pirítottuk mindkét oldalát, majd vissza a jénaiba, ahová már bekerültek a tavasz első újkrumplijai, végül együtt a 200 fokos sütőbe kerültek, ahol egy jó fél órát sült.

Medvehagymapép megfelelő társa volt a jellegzetes bárány íznek. Eddig nem tudtam, hogy ilyen omlósan is el lehet készíteni a bárányt, csak ajánlani tudom mindenkinek. Felejtsétek el a birkapörköltet.

Tweet

Először is a hagymát nagyobb darabokra felvágjuk, miközben a húst “beáztatjuk”, masszírozzuk a keményítőben elkevert vízben, hogy a hús puha legyen. Adunk hozzá kevés étolajat is, majd fél órára félretesszük. Ügyeljünk arra, hogy a hús ne legyen se túl száraz, se túl nedves. Vegyük elő a wokot, majd forrósítsunk fel kb. 4 cl étolajat, adjuk hozzá a húst, amelyet kb. 2 percig pirítsunk. Ezután jön az erős pista (amitől kicsit csípős lesz), fokhagyma és a gomba (shitake, amelyet kevés vízben előzőleg feloldottunk, amitől kirúgta magát), majd hagyma, répa, kínai zöldség, annak hiányában közönséges káposzta. Pirítás közben szójaszószt adunk hozzá, illetve kevés vizet, és egy gondolatnyi cukrot. Ha nem elég sűrű, akkor egy kis vízben áztatott keményítőt. Végül egy kis rizsecetet is elkeverünk a benne. Van tovább is, gondolom már többen várták, hogy mikor jön a na-glutamát. Most.

Ezt az ételt itthon is elkészítettem, és bár keményítő nélkül csináltam, ami miatt nem lett annyira szép szószos, mégis iszonyatosan finom lett, ami azt bizonyítja, hogy ha betartjuk a főbb szabályokat, akkor hirtelen egy meghatározó kínai ételt fogunk tudni az asztalra varázsolni.

Tweet

Mindig csak a rohanás. Az embernek nincs egy nyugodt perce. Meghalni sincs időnk. Ilyen közhelyekkel vezetném be a fenti ételt. Az életünk egyszerűen annyira átalakulóban van, mondhatni felgyorsult, hogy egyre inkább szempont, hogy olyan étel kerüljön az asztalra, amely egy óra alatt – mosogatással együtt – megvan. Nem mondom, hogy ez a jó irány, mert szívesebben főznék minden harmadik nap 5 órán keresztül húslevest, de ha az ember tisztességesen dolgozik, akkor nem fér bele ilyen luxus a mindennapokba. Meg így – lássuk be – a hétvégék álmos délelőttjébe bele tudunk szőni egy kis izgalmat.

Olívaolajon megpirítom a rákokat, majd sóval ízesítem, frissen őrölt borssal fűszerezem és szeletelt fokhagymát adok hozzá.  A rákok mindkét oldalát megpirítom, ekkor adom hozzá a lime levét, és mehet bele a szárított paradicsom is. Kevés chilit is adok hozzá, hogy azért legyen benne lendület, majd kevés fehérborral felöntöm, összeforralom az egészet.

A tésztára valószínűleg várni kell, de amint kész van, akkor összeforgatjuk a raguval. Parmezánnal tálaljuk.
Nem keccsöljetek, nem éri meg.

Tweet

Betegen fekszem itthon. Semmi kedvem nem volt lemenni vásárolni, viszont valami finomat szívesen ettem volna. Ez lett belőle.

Körülnéztem alapanyagok után és az alábbiakat találtam. Spagetti, tavalyi eltett paradicsom, maradék füstölt sonka (a múltkori piacozásból, jó kis házi), hagyma, fokhagyma. Na ebből egy jó kis spagetti kívánkozik.

A tésztát gyorsan a lobogó vízbe tettem, és amíg megfőtt elkészítettem a ragut.

Hagymát, fokhagymát megpirítottam, majd a kockára vágott sonkát dobtam bele. Szedtem friss kakukkfüvet az ablakból, sóztam, borsoztam és amikor minden összepirult, felöntöttem a paradicsomlével. Addig forraltam, amíg a paradicsom be nem sűrűsödött eléggé.

Közben a megfőtt tésztát leszűrtem és összekevertem a raguval. Reszelt parmezánnal megszórtam és jóízűen elfogyasztottam.

A post megírása hosszabb időt vett igénybe, mint az étel elkészítése.

Tweet