Imádom a piacokat. Azt az egyet sajnálom, hogy boldog fiatalkoromban kevésbé voltam nyitott az ilyenekre, pedig akkor néhány falusi piacról is lenne tapasztalatom. Így marad egy kis régi emlék a miskolci Vasgyári piacról, ahol még nagyon fiatalon árultam is zöldséget (elég nagy sikerrel), és a nagy Budapest.

Kb. 13 éve élek a fővárosban, ez idő alatt az élet különböző piacok közelébe sodort. (fura, hogy bárhol is laktam, egy piac mindig volt a közelben). Egy időben a Lehel térre jártam, majd egy rövid ideig a Fehérvári útra, és be-benéztem a Vásárcsarnokba is. Aztán Zuglóba vezetett az utam, és itt mondhatni rendszeres látogatója lettem a Bosnyák téri Piacnak.

A sok piacozás után arra gondoltam, hogy érdemes lenne írni az élményekről, megpróbálni tapasztalatommal, eddig jól kialakított útvonalammal, jótanácsokkal segíteni a kevésbé rendszeres látogatót.

Kezdjük ott, hogy a főbejárattól nem messze található egy lángosos. Senkit ne tántorítson el az ott megpihenő sok kétes alak, a lángos nagyon rendben van, és a pillanatról pillanatra váltakozó csendéletek is hűen tükrözik a környék társadalmi keresztmetszetét. A piacra beérve én először megyek egy tiszteletkört, hogy úgy mégis átérezzem, hogy hol vagyok, van-e valami újdonság, meg amúgy mi is az “aktuális (zöldség-gyümölcs) trend” éppen. Mondhatni akklimatizálódom egy kicsit. Aztán egyszer csak fejest ugrom. Jellemzően az aznapi ebéd alapanyagaival kezdek. Hús. Mi más. Azt kell, hogy mondjam, hogy marhahúsban nem túl erős ez a hely, aki ilyet szeretne az mindenképpen a Vásárcsarnokba menjen, vagy keljen nagyon korán. Azért lehet itt is találni, például egyszer már zárás közeli időszakban találtam  bélszínt a főbejárat melletti hentesnél, ami nagyon friss volt, oda érdemes benézni. Legtöbbször valamilyen szárnyas húst szoktam beszerezni. A legjobb kacsamellet a bejárat utáni második sorban találom.

Aki egy kis “hazait” akar annak ajánlom, hogy nézzen be a piac kb. közepén lévő sorba. Egyrészt ott találni mindig friss tanyasi csirkét, kakast, aprólékot, és akár  kitűnő rántott  csirkecomb alapanyagot is lehet kapni. Húsleves esetén mindenképpen idejöjjünk. A sorban nagyrészt asszonyok árulnak, nekem mégis a kedvencem a sor közepén lévő srác, aki háztáji élelmiszereket, hízóvágásból származó húsokat, kenőmájast, disznósajtot, kolbászt, stb. árul. A tepertőt is mindig tőle veszem, mert friss. (bár még az első sorban van egyből az elején egy hely, ahol még szoktam, mert az is jó). De a legjobb, hogy ő mindig azt mondja, amikor kérek mondjuk egy kis császárszalonnát, hogy “jól van, egy kis császárszalonna. még valamit kérsz, jóó van.” Mondom, nem. “Jóóól van.” Mondom mégis kérnék egy kis kenőmájast. Jóó van, mennyi kenőmájas legyen. A fele jó lesz.” “Jóóó van.” Nagyon jó. (: A háztáji sor elején friss tehéntejet kapni, azt is nagyon komálom. Itt mondanám el, hogy már többször előfordult, hogy ha néha veszek valamilyen Cserpes terméket, az rendszerint pár nap után megromlik, miközben rá van írva, hogy kb. még egy hétig jó. Nincs bajom a rövid szavatossággal, de azzal igen, hogy azt gondolom egy joghurt négy nap múlva is jó, miközben a második napon már veszít az értékéből. Amúgy bírom a termékeiket, a házi tejfölből mindig valami jó dolog sül ki. A hazai oldal képviselői szerintem csak péntekre és hétvégére jönnek.

A piac jobboldali főútvonalán haladva, elhagyva a bal kézre lévő háztáji sort, következik a gombás rész. Nem sok, három pult van, de gyakorlatilag minden aktuális gombatípus kapható. Itt vettem a vargányát, amiből leves, illetve a kucsmagombát, amiből tészta készült. Csak az ára rettent el egy kicsit mindig. De a minőséget (és a munkadíjat) meg kell fizetni.

Majdnem megfeledkeztem a halasról, aki az első sor legvégén van. Nagyon frissek ránézésre a halak. Eddig csak egy szép nagy pontyfilét vettem itt a ráncpontyhoz, de amint valamit halból főznék még, biztosan ide jönnék. A pisztrángot ugye Lillafüredről szerzem be.

Na de visszatérve az útra. A fedett piacrészt majdnem elhagyva található jobb kézre egy zöldség-gyümölcsös, pont a szabadtér kijárata előtt. Ha nem félig háztáji gyümölcsre-zöldségre van szükségem, azt itt szerzem be. A narancs különösen jó akár még nyáron is, ami egy elég jó pont. És ha már itt tartunk, a legtöbb pulton ugyanazok a termékek találhatóak, ami vagy azt jelenti, hogy mindenki ugyanarra a nagybanira jár, vagy az elosztók ugyanazok, és a pultok kvázi csak eladók. Nem tudom, de érdemes lenne valamivel megkülönböztetni magukat az árusoknak.

Kiérve a szabadtérre egyből jobb kézre kb. a harmadik pult egy öreg nénié, aki nem hall túl jól. Nagy ritkán, amikor elfogy az otthonról hozott szörpöm, szoktam venni. Mivel későn érek szombaton a piacra, így nekem már csak a ‘vége’ jut. Sajnos a földieper szörptől nem vagyok elhalva. Málnát vagy meggyet nem kapok, az alapján lehetne markáns véleményt megfogalmazni. Ma (pénteken) egyébként nem ő volt (remélem nem történt vele semmi), hanem más. Vettem is kovászolni való uborkát. Persze az ármánykodás itt sem idegen fogalom. A szomszéd idősebb úr megkérdezte, mikor a másik éppen nem figyelt, hogy szerintem melyik a szebb uborka, az övé vagy amit vettem. Mondtam, hogy az amelyiket megvettem, amúgy nem azt vettem volna. Mondta, hogy nem jól látok (ami igaz amúgy), de “majd a végén kiderül”, reflektáltam. A választásom helytállónak bizonyult.

Továbbhaladva következik egy nagyon öreg néni, akiről eddig nem tudtam eldönteni, hogy kitűnő színésznő, vagy egy aranyos öreg néni, aki mindig jót akar. Egyre inkább hajlok az utóbbira. Alapvetően epret, cseresznyét, paprikát, paradicsomot, nyáron őszibarackot árul. Eddig nem jártam vele rosszul, de már túlzóan hitelesnek tűnik (most például megszagoltatta velem a paradicsomot – tényleg olyan volt az illata, amit most szedtek a kertből), ha lehet ilyet mondani. Itt esett meg, hogy amikor várakoztam eperért a sorban, hogy abból egy jó kis gyümölcslevest csinálhassak, valaki megkérdezte, hogy ez spanyol eper-e. Erre totál kiakadt, és elkezdett veszekedni az adott emberrel, hogy mit gondol ő, hogy lenne ez spanyol, ő nem árulna spanyol epret. És amúgy is milyen durva világ ez, ahol a magyar epret viszik ki, a spanyolt meg hozzák be, és ezért van ennyi rákos megbetegedés. Ebben speciel igaza volt, és tényleg, néhány pulttal arrébb öntötték ki a dobozból az epret és tették a ládákba. Persze fele annyiba került, mint a magyar eper.

Egyébként ezek a típusú párbeszédek viccesek. Ma pl. megkérdezték nem tudom már milyen gyümölcsre vonatkozóan, hogy az kínai-e. Erre mondták az eladók (akik amúgy öregek voltak, nem valószínű, hogy kétes helyről hoznák az árujukat), hogy ők nem jártak még Kínában, így ez nem kínai. (: Nagyjából ezen a részen szerzem be a fokhagymát, kaprot, uborkát, egyéb hagymákat, új krumplit, de most nagyon szép cseresznyét is kaptam. Sőt egy fűszernövényes helyre is ráakadtam.

A piacot oldalirányba elhagyva érintjük az újságost, aki egy elég szigorú ürge, mindig valamilyen 70-es évekbeli pszichedelikus gitárzenét hallgat, majd kijutunk a nagyon kinti részre, ahol van egy kis régiség, de inkább a piacos árusok, ahol aztán tényleg mindenféle portéka és alak megfordul.

Nos, ezek a kedvenc helyeim a piacon, ezeket mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom. Ha piacozol te is, fedd fel magad.

Tweet

Már sokat írtam arról, hogy melyik a legjobb smoothie. Igen az Innocent az, akik amellett hogy jófejek, jó gyümölcslevet is készítenek. Viszont van egy még az övékénél is jobb smoothie, és ez nem más mint a házi smoothie, amelyet otthon készít magának az ember, részben friss, részben fagyasztott gyümölcsből. Az íze teljesen más mint a dobozos társaiknak, már csak azért is, mert itt semmilyen hőkezelés nem történik. Hiába az alacsony hőmérsékletű beavatkozás, az íz változni fog, nem tud megmaradni a friss íz. Én ezt az eper ízén veszem észre leginkább.

Negyed ananász kocázva

13 eper

2 mandarin leve

1 narancs leve

fél lime

1 kiwi

1 banán

Mindezt kézi botmixerrel dolgoztam simára. A turmixgépet nem szeretem, attól túl habos lesz az egész.

Ajánlom mindenkinek, főleg azoknak, akik kevésbé szoktak gyümölcsöt csak úgy magában enni.

Tweet

A nagy innocent mustra után, végre naprakésznek érezhetem magam, mert most egy vadi új, Londonban is éppen aktuális smoothie-t tudok kipróbálni.

Ráadásul ez nem is akármelyik, hanem az a bizonyos, amelyik arra hivatott, hogy leváltsa a banán egyeduralmát. Ugyanis valamennyi smoothie banán-on alapszik, az adja a természetes édességét az italnak. Gondolom, sokaknak herótja volt már tőle, és ezért kérték, hogy a srácok találjanak már ki valamit, hogyan lehetne helyettesíteni a banánt. Ahogy ők mondják:

“We can’t say it was easy (which sounds weird as you’d think it’d be an easy thing to do). It was tough. But you asked us and we did it. Finally. Sorry it’s taken so long. Hope you enjoy it.”

Szerintem amúgy tök jó lett, nagyon jót tesz a lime, tisztán érezni, és a szőlő is. A banán egyáltalán nem hiányzik. A zöld ettől függetlenül picit földönkívüli, amely a kivitől és a kis spenóttol van. (:

Tweet

A hagyományos dolgok mellett ezúttal is kíváncsian próbáltam ki minden utamba kerülő speciális ételt-italt, akármit. Üdítő felhozatalban nins meglepetés, alapvetően a Coca-Cola uralja ott is a piacot, van pár speciális kóla, de nem éreztem a lehetőséget bennük. Ami viszont van az az Orangina, amely sajnos elkerülte egyelőre hazánkat, pedig ‘narancskóla’ mezőnyben elég erős szereplőnek tűnik, és van az ízében valami grapefruitosan keserű és kellemes. A másik meglepetés a Schweppes Tangerine, amely kellemes mandarin aromájával kellemesebb mint a narancs párja, ha jól emlékszem narancs nem is volt.

A Pago volt még jelen elég széles spektrummal, én a Lemon-Lime verziót kóstoltam meg, ami nagyon ízlett. Ahhoz képest, hogy koncentrátumból készül egész természetes íze volt.

Népszerű ott egy Ki Ki nevű cukorka, amely a régi nagy kedvencemre, a Tutti Fruttira emlékeztetett, ami ugye a töméseket simán kihozta. A sors fura fintora, hogy a Ki Ki ki is hozta aztán.

Szóval alapvetően nem estem hanyatt, egy smoothie-t azért szívesen megkóstoltam volna.

Tweet

Mostanra elmondhatom, hogy rengeteg smoothie-t kipróbáltam, de mindegyik végül valahogy sántított, amikor arra került a sor, hogy akkor nézzük csak meg, tényleg gyümölcsből van-e az adott ital.

Ilyen tekintetben az Innocent Drinks az etalon, ők kizárólag gyümölcsből készítik az italaikat. De ezt eddig is tudtuk, amiért írok róluk az az, hogy az elmúlt “csendes” időszakban sikerült megkóstolnom a paletta oroszlánrészét. Minap pedig egy superfruit is a kezembe akadt, ami nem meglepő módon az átlagosnál táplálóbb és egzotikusabb gyümölcsökből készül.

A kedvencem viszont ez, amely részben meghatározhatatlan típusú bogyóból készül (talán a faeperre hasonlít a boysenberry leginkább).

Egyetlen dologgal nem vagyok kibékülve, méghozzá, hogy több terméküknek (eper-banán, superfruit) is olyan az íze, mint a Happy Day gyümölcsleveknek, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag nem felismerhető a gyümlcs íze, hanem egy nagy massza az egész. És sajnos az okot is tudom. A pasztőrözést hiába rövid ideig végzik és alacsony hőfokon, mégis csökken karaktere az italoknak. De hát valamit valamiért, hogy Londonból hozatott Innocentet tudjak inni, ilyen áldozatot kell hoznom, vagy maradok a sajátomnál, ami valóban friss.

Végül pedig álljon itt egy szokásos kis szellemes gondolat, amit a srácok a palackokra írnak:

“Once upon a time, people weren’t around. They hadn’t been invented. Sure, there were flying squirrels and giant reptiles, but no people. Just think – no cars, no motorways, no houses, no pocket watches or polystyrene cups. No hairdressers, no fried chicken, no roller coasters, and no Ashton Kutcher movies. No TV. No Facebok. No magazines. No golf clubs. No nothing. Not even smoothies Weird.”

Tweet