Az emlékezetes hízóvágás óta foglalta a helyet a hűtőmben a töpörtyű. Szerencsére bírta a mellőzést, de csak eddig a pontig.

A krémhez az alábbiakra volt szükségem:

• töpörtyű
• főtt tojás
• vöröshagyma
• mustár, só

Az elkészítés pedig pofon egyszerű, pláne ha van otthon kutterünk. Nekem nincs, de megtaláltam a megfelelő helyet, ahol elkészítsem.

Tehát a fentieket bedobáltam szépen a kutterbe, természetesen a főtt tojást s héja nélkül és hagytam, hogy a gép elintézzen helyettem minden mást. Miután végzett, már csak az ízeket passzintottam, be a hűtőbe és másnap reggel már a kenyéren is volt az isteni krém.

A kutteres megoldással szép krémes állagú töpörtyűkrémet kapunk, ha valakinek a darabosabb jönne be, úgy próbálkozhat kézi húsdarálóval is.

Tweet

Régi nagy családi kedvenc. Az elmúlt 2 hétben már kétszer is főztem, mindkettő jól sikerült. Íme a második főzés.

Legutóbbi alkalommal nyúlból volt alkalmam készíteni a vadast, most marhahúsból terveztem. A lényeg – mint minden ételnél – itt is a jó alapanyagok. Ezek beszerzési forrása számomra rendszeresen a piac, méghozzá a Fővám téri Vásárcsarnok. Annyit járok ide, hogy már megvannak a kedvenc helyeim, ahol mindig a megszokott minőséget kapom.

A készítés folyamata az alábbi volt:
Füstölt szalonnán a vöröshagymát üvegesre pároltam, majd az apróra kockázott sárga- és fehérrépát is hozzáadtam. (Feledékeny voltam, zellert nem vettem, így az most sajnos kimaradt.) Zsírjára pirítottam az elegyet, felöntöttem némi vörösborral és vízzel. Sóztam, borsoztam és pár babérlevéllel ízesítettem. Beletettem egészben a marhahúst (marha felsált vásároltam) és még annyi vizet töltöttem a fazékba, hogy ellepje a húst. Az egészet addig főztem, amíg a hús teljesen meg nem puhult.

Miközben rotyogott a fazékban a vadas, elkészítettem a krumpligombócot. Ehhez kockára vágott burgonyát megfőztem (kb. 50 dkg), majd összetörtem, hozzáadtam 1 db tojást, némi olajat, sót és kb. 25-30 dkg lisztet. Az egészet jól összegyúrtam és félretettem, csak az utolsó pillanatban akartam a gombócokat kifőzni.

Amikor a hús megpuhult, kivettem a léből és felszeleteltem. A zöldségeket összeturmixoltam, utóízesítettem és egy nagyobb kanál mustárt is hozzáadtam. Tejföl és liszt keverékével – természetesen szigorúan hőkiegyenlítéssel – behabartam. Megvártam, míg rottyan egyet és visszahelyeztem bele a hússzeleteket.

A félretett tésztából golyókat formáztam és lobogó sós vízben kifőztem.

Igaz, hogy sokat kell vele dolgozni, de igazán megéri, most is nagyon jól sikerült.

Tweet

A blogon ritkán írunk nem hússal kapcsolatos ételről. Most azért teszünk kivételt, mert mégiscsak van benne azért hús. Előző nap kicsit több kacsamellet sütöttünk, így kihűtve maradt a másnapi vacsorára is. De ez még így szintén nem lenne elég egzotikus, így került a tál tetejére egy kis ízletes rizike, amit piacon szereztem be, és ott mondták, hogy “egyék csak nyugodtan nyersen is.”

Innentől pofonegyszerű az egész, a tálba darabolt zöldségeket tettem: kápia paprika, paradicsom, lilahagyma, házi rukkola (ilyen is van a bosnyák téri piacon, Érden termesztenek mindenféle fűszert a kertben). Előkerült még egy kis kecskesajt is, valamint a kacsamell, végül az ízletes rizike, ezek kerültek a saláta tetejére. Az egészet leöntöttem dresszinggel: citromlé egy kis medvehagyma esszenciával elkeverve (Etyekről).

Ez így tökéletes salátává kerekedett, még Julia Roberts is megette volna a filmben.

Tweet

A fővám téri piacon csak egy helyen találtam dagadót, a malackaraj blog hivatalos hentesutánzatánál. Nagyon kedvesek voltak, egyből kérdezték, felszúrják-e, illetve a “sima” dagadó helyett ajánlottak egy olyan darabot, amin még a bőr is rajta volt. A húst gyönyörűen előkészítették nekem, felszúrták és a bőrét is gyönyörűen bevagdosták. Tényleg érdemes hozzájuk fordulni, minden vásárlóhoz volt egy kedves szavuk, jó tanácsuk.

Először is a töltelék elkészítéséhez fogtam hozzá. Zsemléket beáztattam, szalonnát felkockáztam, lila hagymát, fokhagymát, petrezselymet  apróra vágtam. Szalonnát kiolvasztottam, a hagymát üvegesre pirítottam benne, majd gombát adtam hozzá. Nem is akár milyet. Erdélyből egy kedves barátom által kaptam ecetes lében eltett rókagombát. Állítólag ott savanyúságként fogyasztják, amit el is tudok képzelni, így nyersen is remek íze volt. Tehát a gombát is hozzáadtam a hagymához, kettőt kevertem rajta és az egészet a zsemlékhez adtam egy nagy csokor petrezselyem kíséretében. A töltelékhez adtam még ugyancsak a piacon vásárolt füstölt sonkából kis kockákra vágva és egy egész tojást. A tölteléket jól összekevertem, sóztam, borsoztam.

A húst – mivel a piacon remekül előkészítették – csak sóztam borsoztam, kívül-belül. Megtöltöttem a töltelékkel, majd fogpiszkálóval elvarrtam a száját. Persze ez nem sikerült maradéktalanul, sütés közben a töltelék utat talált magának kifele.

A húst karikára vágott krumpli ágyra fektettem és a maradék tölteléket kis golyókban a hús köré helyeztem. 1,5 órás alufólia alatti sütés után addig pirítottam, amíg a bőre jó ropogósra nem sült.

Köretként a tepsiben sült burgonya és jó kis csalamádé illetve káposztával töltött almapaprika szolgált.

Tweet

Sok év után megszerettem a zellert. Valószínűleg ennek az oka a húsleves lehetett. Abba mindig került, és jellegzetes íze magával ragadott. Olyannyira, hogy most kézenfekvőnek, mi több természetesnek tűnt, hogy a megmaradt zellerszárat kiegészítsem még zellergumóval, és így készüljön el egy kiadós zellerkrémleves.
A zellerszárat és gumót vékony karikára szeleteljük. Vajon hagymát pirítunk, ehhez adjuk először a zellergumót, mert annak több idő kell, majd a szeletelt szárat. Állandóan kevergetve pároljuk. Amikor már majdnem megpuhult a zeller, akkor liszttel megszórjuk és felengedjük csontlével. Tejet is adunk hozzá. Sózzuk, borsozzuk. Lassan forraljuk.

Amikor kész, botmixerrel összeturmixoljuk, simára keverjük. Ezután legírozzuk és montírozzuk  a levest, azaz tojássárgáját és a tejszínt összekeverjük, majd ehhez vékony sugárban a leves felét hozzáadjuk. Habverővel simára keverjük. Ezt a keveréket aztán – szintén állandóan kevergetve – visszaöntjük a levesbe. Ezután már főzni nem szabad a levest. A montírozás során pedig vajdarabkákat adunk a leveshez, közben habverővel kevergetjük azt. A leves így táplálóbb és még krémesebb lesz.

Csészében tálaljuk, friss, őrölt borssal meghintjük, citromot csepegtetünk a tetejére. Pirított zsemlekockát vagy kenyeret adunk hozzá.

Egyre inkább erősödünk krémlevesekben. Neked melyik a kedvenced?

Tweet