“A Lillalfüredi pisztrángtelepet a Magyar Királyi Kincstári Erdőgazdaság építette 1932-ben, a Bükk-hegység szívében a Hámori-tótól 4 km-re a Garadna völgyében. A gazdaság 18 medencével, 0,3 hektáron üzemel. Tavait kristálytiszta hegyi forrásvíz táplálja.”
Igazából szégyellem magam, mert miskolci létemre, még csak második alkalommal jártam a közelben lévő lillafüredi (ejtsd: lilafüredi) pisztrángtelepen. Egyrészt egy nagyon szép részen, ugye a Bükk lábánál található, másrészt pedig olyan jóízű pisztrángot sütnek, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy mi miért is szeretjük sokkal jobban az amúgy tisztázatlan helyről származó hekket. Bár a pisztráng nem magyar “találmány”, mégis sikerült honosítani és tenyészteni itthon. Ha nem csal a felületes tudásom, akkor a lillafüredi az egyik legnagyobb ilyen, ahol a két legnépszerűbb fajta a szivárványos (elsősorban fogyasztásra a széles közönségnek) és a sebes pisztráng (horgászoknak kifogni) mellett egyéb fajtákkal is, úgy mint tigris pisztáng, sznájbling, arany pisztáng, stb. szaproításával is próbálkoznak, de inkább kevesebb, mint több sikerrel.
És a lényeg:
Sült hal: “A frissen fogott halat 2 féle lisztben, 8 féle fűszerben forgatva ropogósra, aranybarnára sütve tálaljuk. ”
Faasztalok vannak, mindenhol pisztrángok úszkálnak, és semmi felhajtás, giccs, egy kibővített balatoni falatozóként festeném le, ahol egyszerű (a szó pozitív értelmében) és kedves mindenki. Hogy a hal milyen ízű? Ez legyen meglepetés minden érdeklődő számára.
Egyébként füstölt halat, és frissen fogott “kimért” pisztrángot is lehet venni.
A honlapot nem ajánlom, sajnálom, hogy erre nem adnak, könnyebb lenne kapcsolatot létesíteni a “rajongókkal”.(: UPDATE: elkészült az új honlap
A könyvet egyszer meg fogom venni. UPDATE: azóta megvettem, és érdekes, pedig nem érdekelt soha ez a téma.
