Nem akarok sokat írni, mert a képek helyettem sok mindent elmondanak. Mégis megosztanám a grillezés során gyűjtött leghasznosabb tapasztalatokat.

- Józsitól nagyon szép húsokat lehet venni a Vásárcsarnokban

- 1,2 kg T-bone az rengeteg, egy embernek egy szelet bőven elég (köret tényleg ne legyen sok, bár egy-kettő csirkeszárny belefér)

- a T-bone-t 12 percig állítva süssük, majd hosszabbik oldalán még 8 percet. A lapján elég 3-4 perc. Ha ezeket csökkentjük, úgy a hús jellege változik, kifjezetten nyers lesz, bár úgyis kiváló fogás.

- a ribeye és a görög húspogácsa is remek grill “alapanyag”

- kiváló bbq-t csináltam, de már nem tudom, hogyan, ezt legközelebb megjegyzem. A barnamártás is beleillett a képbe.

- óvatosan harapjuk a pirítóst, mert az ember foga/tömése beletörhet

- nincs jobb a grillezett húsnál

Aki teheti, egyszer kóstoljon meg egy T-bone-t, egyszerűen ez a húsok svájci frankja.

Tweet

Azt vettem észre, hogy manapság egyre kevesebb lány tud főzni, és közülük is egyre kevesebben főztek életükben egy jó húslevest, pedig ez egy alap étel, és hát nem is annyira bonyolult elkészíteni. Ha ezt bárki elolvassa, könnyedén fog tudni egy ilyet főzni.
Alapvetően sokféle húsból, húsrészből lehet jó levest főzni, én ezúttal házi kakast választottam, amelytől talán csak a házi tyúk lett volna jobb választás.

A csirkehúsokat megmostam majd egy nagyobb fazékban feltettem főni hideg vízben. Amikor felforrt, akkor a habos vizet leöntöttem róla, így már a főzés közben nem kell a habozással játszani. Ez a trükk egyébként egy kedves szomszéd nénitől származik, aki elég sok levest főzött már addig az életében.

Amikor a húsról leöntöttem a vizet, újból felöntöttem hideg vízzel, de ezt most már alacsony lángra tettem. Közben elkezdtem a zöldségeket pucolni, és ahogy kész lettem velük, dobáltam bele a vízbe. Kezdtem a répával, fehérrépával, majd a zeller és karalábé következett, végül egy egész paprikát, és paradicsomot is tettem a levesbe. Kelkáposzta, krumpli, vöröshagyma a továbbiakban. Legjobb egy leves zöldségmixet venni a zöldségesnél. A petrezselymet is már az elején beletettem.
Közben persze megsóztam, illetve jó sok egész borsot adtam hozzá, amely tényleg a leves savát-borsát jelenti.

Ezután nem bátnottam, vagy öt órát főtt magában (amit nem is értek, mert három óra alatt el kellett volna készülnie, de a répa még kemény volt), persze azért adtam hozzá vizet, ha elfőtte a levét, illetve párszor meg is sóztam.

Végül a répa megpuhult, ekkor késznek ítéltem, és leszűrtem.

Sós palacsintát sütöttem, amit szeletelés után a tányérba mertem, majd hozzá egy csomó zöldséget tettem, egy kis erős pistát, végül pedig az aranysárga levest, amelynek az íze tényleg majdnem olyan volt, amilyet anyukám szokott otthon főzni nekünk, ahhoz persze még nekem is sokat kell levest főznöm.

Remélem mindenki kedvet kapott, hogy meglepjen egyszer valakit egy hamisítatlan húslevessel. Egy biztos, ebben minden vitamin, tápanyag benne van, amire a szervezetnek szüksége van, mondhatni ettől megyünk előre.

Tweet

Mostanra hagyománnyá vált, hogy évente összejövünk Rajkán, és megbökünk egy malacot. Ezúttal is így lesz, amelyet szeretnénk a blog keretein belül is boncolgatni, így az elkövetkezendő egy-két hetet ez a téma fogja átjárni. Fogunk élőben jelentkezni, átfutjuk a folyamatot, betekintést nyerünk a regionális kérdésekbe, és persze enni is fogunk mindenfélét, azokról külön is írunk. Twitteren még ennél is gyorsabban és naprakészebben tervezünk jelen lenni.

Gusztáv 180 kg körül van most, és szombat reggel lesz a nagy nap, amikor minden eldől.

Tweet

Na ilyen – a szó klasszikus értelmében – nincs, van pár helyi specialitás, de sok kimondottan horvát sajátosságot nem találtam. Itt el kell mondanom, hogy turistaként jártam Horvátországban (Makarska), amely azt jelenti, hogy leginkább olyan helyeken étkeztünk, amely nekik, nekünk szólt. Az ilyen helyeken leginkább van 10-15 all time best, és ebből kell szemezgetni, így 4-5 nap után el is fogy az izgalom.

Ami nekem nagyon ízlett a különböző tengeri herkentyűk (tintahal, makréla, tonhal, anchovy-girice) mixe, amely egyszerűen lisztbe lett mártva, majd meg van sütve bő zsírban, vagy olajban. Ezt meg is untam hamar. A másik kedvencem a pljeskavica volt, amelyet nemes egyszerűséggel hamburger-nek fordítottak, ami alapvetően igaz, de azért mégiscsak, na. Ezen kívül volt persze csevapcsicsa speciális zsömlében, meg külön is sültkrumplival. Egyszerű étel, tökéletes fürdés után.

De ami a legjobb volt, azt utolsó előtti nap fedeztük fel, hosszú sor állt egy hajó előtt. Benéztünk, és láttuk, hogy itt roston sütik a makrélát, meg ki tudja még mit. (egyébként amit nem értettem, hogy egyik “étterem” sem próbált kitűnni a sorból és egy látványgrillel odacsalogatni a járókelőket. Garantálom, hogy csak az illat miatt rengetegen mennének az adott helyre. Az ételek jellege grillért kiált, nem is értem). És valóban tizesével sült a makréla, és a cod fish, amely azért nem olyan ízletes mint a makréla. Az rendben volt, még ha csak kenyeret, és valami rossz csalamádét kaptunk is hozzá. A kagyló nemkülönben, a tintahal az viszont semmi különös nem volt, mert azt “simán” olajban sütötték.

Az italokat ne felejtsük ki. Kétféle sör van (nem beszélve a party heinekenről) Ozujsko és a Karlovacko, amelyeket nem igazán lehetett megkülönböztetni, és leginkább az arany ászokat juttatta eszembe.

A sligovicától többet vártam azok után, ahogy Bohus itta Az örökségben. (:

Ami kevésbé gasztronómiai vonatkozású, hogy rengeteg a hosszúcombú lány, és itt is divatos a vonulás – a legszebb ruhában – egyik pontból a másikig, majd vissza.

Tweet