Nagyon friss házasok lévén, kis feleségemmel a minap ünnepeltük eljegyzésünk első évfordulóját. Úgy döntöttünk nem megyünk sehova, hanem otthon, kettesben ünneplünk és “összedobunk” valami finomat. Nagy sütést -főzést sem akartunk rendezni, így fel volt adva a lecke, hogy mit is készítsünk!? Rövid gondodlkodás után megszületett a megoldás: készítsünk különböző TAPAS-okat! Relatív gyors, egyszerű és mégis lehet különleges, egyedi.
“A tapas a spanyol gasztronómia egyik jellegzetessége (ejtsd: tápász). A legtöbb bárban és étteremben a szeszes italok mellé szolgálják fel. A tapas rendkívül sokféle, tulajdonképpen bármiből lehet tapas, amit kis adagokra fel lehet osztani: apró szendvics, kolbászkák, sonka stb. Az itt élők gyakran beülnek kedvenc bárjukba, és borozgatás mellett egy-egy falatnyi tapast rágcsálnak. A szó eredetének legelterjedtebb változata szerint annak idején a boros poharakra kistányért raktak, hogy ne szálljon bele a por vagy ne másszanak bele ízeltlábúak Ezekre a kistányérokra, fedőkre rakták azokat az apró falatokat, amelyeket a bor mellé fogyasztottak. A fedő spanyolul tapa, s valószínűleg innen ered a tapas elnevezés.”
(tovább…)
