Már esett pár szó arról, hogy milyen izgalmas helyek vannak Londonban, illetve, hogy milyen jó termékeket is lehet kapni. Számomra sok esetben nem az jelenti a különbséget, hogy nagyon jó termékekkel lehet találkozni, hanem az, ahogy közelítenek egy termékhez, ahogy kommunikálják azt. Mert tudjuk, hogy alapvetően az Innocent Drinks “normál” (mindenféle egyedi és szellemes hangvétel nélkül) kommunikációval is sikeres lenne, mert egy szinte hibátlan, és piaci igényeknek megfelelő terméket hoztak létre. A hab a tortán, illetve mondhatni a versenytársakkal szembeni kegyelemdöfés, hogy ezt a terméket úgy ajánlják, hirdetik, mint ahogy te is ajánlanád az ismerősödnek. Nincs izzadtságszaga, őszintén elmondják miért jó, és persze mindig belecsempésznek a mondandójukba egy-két jópofaságot. Már a vállalkozás beindításának a kezdete is minimum vicces.
Ami a smoothieban az Innocent, az a szendvicsben a Pret. A hatás is hasonló volt nálam. Először, amikor Londonban jártam, néztem nagyot a smoothie-s üvegekre, hogy mi az a valami ott, jó drága, hagyjuk. A Pret is egy ilyen volt, hogy mi ez valami mozi, legalábbis kívülről látva az üzletet, olyannak tűnt. Mostanra helyre került a dolog, és megtudtam, mi több megbizonyosodtam róla, hogy ez a legjobb szendvics, tényleg olyan mintha te magad kented volna reggel. És ugye a körítés ezúttal sem komor:
“Traditional, well sourced, sustinable, chemical-free, unadulterated goodness. No air miles, no shelf life, no sell-by dates, no display dates…indeed, no nightlife whatsoever for a Pret sandwich. If and when we make too much, we offer it to a local charities at the end of the day. We simply don’t need to sell old food, so we don’t. We never have and we never will.”
