der chef blogja
 

‘kacsamell’ címkével ellátott bejegyzések

Salátatál ízletes rizikével

2010. november 9. kedd

A blogon ritkán írunk nem hússal kapcsolatos ételről. Most azért teszünk kivételt, mert mégiscsak van benne azért hús. Előző nap kicsit több kacsamellet sütöttünk, így kihűtve maradt a másnapi vacsorára is. De ez még így szintén nem lenne elég egzotikus, így került a tál tetejére egy kis ízletes rizike, amit piacon szereztem be, és ott mondták, hogy “egyék csak nyugodtan nyersen is.” (tovább…)

Sült cékla kecskesajttal és kacsamellel

2010. november 6. szombat

A blogot őszintén követők pontosan tudják, hogy az egyik nagy kedvencem a kacsamell, amelyet bármikor és bárhol szívesen fogyasztok. Ezúttal kis túlzással azt lehet mondani, hogy a kacsa volt a körete a céklának. (tovább…)

Bosnyák téri Vásárcsarnok

2010. július 17. szombat

Bosnyák téri Vásárcsarnok

Imádom a piacokat. Azt az egyet sajnálom, hogy boldog fiatalkoromban kevésbé voltam nyitott az ilyenekre, pedig akkor néhány falusi piacról is lenne tapasztalatom. Így marad egy kis régi emlék a miskolci Vasgyári piacról, ahol még nagyon fiatalon árultam is zöldséget (elég nagy sikerrel), és a nagy Budapest.

Kb. 13 éve élek a fővárosban, ez idő alatt az élet különböző piacok közelébe sodort. (fura, hogy bárhol is laktam, egy piac mindig volt a közelben). Egy időben a Lehel térre jártam, majd egy rövid ideig a Fehérvári útra, és be-benéztem a Vásárcsarnokba is. Aztán Zuglóba vezetett az utam, és itt mondhatni rendszeres látogatója lettem a Bosnyák téri Piacnak. (tovább…)

“Kacsabrassói”

2010. május 17. hétfő

kacsamell
Furcsa hangulatomban azt éreztem, hogy ezúttal nem a szokásos módon kellene a kacsamellet elkészíteni. Különös vágyat éreztem, hogy felszeleteljem. Így is lett. (tovább…)

Rosé kacsamell áfonyaöntettel

2009. november 8. vasárnap

rosé kacsamell

Új kedvencem van. Kacsamell, nem túlzok ha azt mondom, hogy ez a szárnyasok bélszínje.

Kétszer ettem – emlékeim szerint – kacsamellet, ami meg is ragadt, mert annyira jó volt. Először a Kertész utcában a kis M étteremben, amelyből utólag bevallhatom nem néztem ki, hogy ennyire odafigyelnek, hogy minden úgy legyen elkészítve ahogy annak lennie kell. Ennek már egy-két éve, azután pedig nemrég ért a felismerés, hogy én igazából nagyon szeretem a kacsamellet. A Rumbach S. utcában nemrég nyílt egy étterem-söröző, Rumbach7 néven, ahol nemrégiben a csapolt Hoegaarden mellé kértem. Szóval akkor és ott elhatároztam, hogy ezt én is megcsinálom.

És most elérkezett az idő. A bosnyák téri piacra kimentem, és kerestem bőrős kacsamellet. Túl sok nem volt belőle, de egy helyet találtam. Mindenképpen fontos, hogy pecsenyekacsa-mell legyen. A hízott nem igazán alkalmas erre.

kacsamell

Az elkészítés pofonegyszerű, de vannak apró trükkök, amelyekre azért oda kell figyelni a fokozott ízhatás kedvéért. Sütés előtt ajánlott a kacsát egy óráig pihentetni. Majd besózzuk, beborsozzuk (én durvára őrölt borsot használtam), majd nagyon forró lapon megsütjük a bőrös oldalát. A sütés 1,5 percnél tovább ne tartson. Ezután kb. öt percig megint pihentetjük, majd megfordítjuk, hogy a bőre legyen felfelé, és 150 fokos sütőben max 10 percig sütjük. Megint egy kis pihentetés jön, hogy a hús megnyugodjon, közben pedig az előkészített főtt burgonyára tejfölt, vajat, kevés sót, borsot, illetve a kacsa alól ellopott olajat teszünk, amelyet összedolgozunk a megfelelő eszköz segítségével.

Még mielőtt a kacsa sütését elkezdjük, oda kell tenni két deci bort főni, amelybe – forrást követően – beletesszük az áfonyát. Összeforraljuk, majd porcukrot, citromlevet, koriandert, kevés sót, borsot teszünk bele. Mártás sűrűségűre forraljuk, nekem ez nem sikerült, de az íze az pont olyan volt, amilyennek szeretem.

Végül a kacsát felszeleteljük, és megnyugodva látjuk, hogy a közepe rózsaszín, ezt a burgonyapüré mellé tesszük a tányérra, és külön mártásos edényben adjuk hozzá az öntetet.

Ezzel biztosan nyernék egy romantikus vacsorafőző-versenyen, ha lenne ilyen.

kacsamell