De emellett vannak legális megoldások is. A minap letöltöttem az Éva magazin húsvéti különkiadását. Tudom ciki (főleg a locsoló versek benne), de mentségemre legyen mondva, hogy mindez ipad-en történt, így mégiscsak más a gyerek fekvése. Amúgy lap elég szépre sikeredett, ajánlom hölgy olvasóinknak.

Ja és a lényeg. A külföldi lapokban mindig látok bárányt, konkrétan báránybordát, ami mindig annyira jól néz ki, hogy már többször megfogadtam, hogy a végére járok. A végső lökést a fent említett, hazai lap adta.

Felkerekedtem tehát és elmentem a csarnokba, ahol Gál Józseftől tudtam kérni a báránybordát. (vettem még galambot is, abból főtt tegnapelőtt a leves, de ez most mindegy). Kérdezte, mihez lesz, mondtam, hogy megsütöm, ezért még csontozott rajta egyet, hogy könnyű legyen vágni.

A báránybordákat ezután – sütés előtt egy nappal – bepácoltuk, azaz fokhagyma, friss rozmaring, kakukkfű, só, őrölt bors, olívaolaj, kevés medvehagyma (mégiscsak szezonja van) keverékkel bekentük. Másnap a jénaiból kiemelve, serpenyőn néhány percig pirítottuk mindkét oldalát, majd vissza a jénaiba, ahová már bekerültek a tavasz első újkrumplijai, végül együtt a 200 fokos sütőbe kerültek, ahol egy jó fél órát sült.

Medvehagymapép megfelelő társa volt a jellegzetes bárány íznek. Eddig nem tudtam, hogy ilyen omlósan is el lehet készíteni a bárányt, csak ajánlani tudom mindenkinek. Felejtsétek el a birkapörköltet.

Tweet

Tweet

Reggel úgy indultam a piacra, hogy szeretnék valami jó kis húst sütni és lehetőleg egyben. A fenti bőrös malackaraj lett a zsákmány. Az alábbaik szerint készült.

Miután megmostam a húst, a bőrét kb. 1 cm széles csíkokban rendesen beirdaltam.

Kevés olajba frissen az ablakból szedett (és névnapomra kapott) rozmaringból és kakukkfűből téptem és aprítottam egy jó adagot, kiegészítettem sóval, borssal, fokhagymával. Jól összekevertem és bedörzsöltem vele az egész karajt. Igyekeztem minden kis rést kihasználni, hogy minél beljebb jussanak a finom fűszerek.

Miután mindezzel megvoltam, egy kevés fehérbort öntöttem alá és alufóliával letakartam. A sütőt közepesnél egy kicsit magasabb fokozatra tekertem és betettem a húst. kb 1 óra letakarva sütés után kivettem a sütőből, a tepsibe karikára vágott burgonyát, gombát és újhagymát tettem. 10 percre továbbra is letakarva visszatettem a sütőbe. A 10 perc letelte után levettem a fóliát és anélkül sütöttem tovább, míg a bőre jól meg nem pirult.

Sikerült a kellő hatást elérnem, a hús belül puha volt és ízletes, a bőre pedig kívül jó ropogós.

Salátaként tejfölös uborkosalátát készítettem hozzá.

Tweet

Írás közben jöttem rá, hogy mennyire nehéz is nevet találni egy receptnek. Ne legyen túl hosszú, de benne is legyen nagyjából minden. Szóval elnézést, ha ez egy kicsit hosszúra sikeredett. Ha valakinek a recept elolvasása után jobb jut eszébe, akkor nyugodtan ossza meg velem. Talán még ki is cserélem.

Most már akkor jöhet a recept. A csirkemellet ízlés szerinti csíkokra vágom és előző este bepácolom. A pác neve Marinata Aromatica és a már korábban említett Silver Spoon nevű olasz szakácskönyvben találtam. A pác egy fej apróra vágott vöröshagymából, petrezselyemből, egy evőkanál kakukkfűből, 2 babárlevélből, 2 gerezd apróra vágott fokhagymából, 5 evőkanál olívaolajból, egy kis citromléből, sóból és borsból áll.

A cukkinit ujjnyi darabokra vágom, szintén kakukkfűvel és olívaolajjal elkeverem. Kiolajozott sütőbe rakom és fél óráig sütöm. Ezután lassan elkezdem csinálni az édesköményes vajat, amit szószként adok majd a húshoz (halhoz is kitűnő). Két gerezd fokhagymát forrásban levő vízben 1-2 percig blansírozom, majd leszűröm és villával széttöröm. 100g vajat felolvasztok, hozzáadom a fokhagymát, két teáskanál őrölt édesköményt, sót, borsot és pár percig kevergetem közepes láng felett. A végén megspékelem egy fél citrom levével és már kész is. A húst wok-ban sütöttem ki.

Tweet

Ez még nagyon régen megragadt bennem, hogy milyen különleges is ez a név, módozat, de ennél tovább nem jutottam. Míg egyszer csak megfogalmazódott bennem, hogy bizony érdemes lenne utánanézni, és akár meg is csinálni, ha nem olyan bonyolult. A név eredetének a históriája elég vicces, nyilván fele sem igaz. Mindenesetre van egy izgalmasnak tűnő étel, amit érdemes kipróbálni. Az elkészítés előtt tájékozódtam az interneten, hogy hogyan is kéne csinálni, de nagyjából ahány helyen olvastam, annyiféle verziót találtam, így a magam gondolataim alapján készült el, néhány meglévő biztos alapra támaszkodva.

Ott kezdődik az egész, hogy a csirkét (én két alsó, két felső combot használtam) sózom, borsozom, majd lisztbe mártom, és kevés olíván megpirítom, ami után kiszedem egy lábasba. A visszamaradt olajban hagymát, fokhagymát pirítok, amihez hozzáadom a szeletelt gombát, majd a szintén szeletelt olívabogyót. Mindezt párolom, hogy a gomba elveszítse a nedvességtartalmát. Ezután egy friss csokor petrezselyemet finomra (ez egyébként soha senkinek nem sikerül) vágok, és szintén a gombához adom. Összekeverem az egészet, és sóval, borssal, bazsalikommal, babérlevéllel, kakukkfűvel.

Ezek után apró kockára vágom a friss paradicsomot, amit a mojito készítéshez beszerzett lime -menta kézinyomóval “továbbaprítok”. Ezt szintén a előzőekhez adom, csakúgy mint a paradicsompürét (vigyázzunk, ne az aranyfácán konzervverziót használjuk, hanem ami paradicsomból készül). Itt is bevettem a Konyári féle mágikus rozéfegyvert.

Az egészet egyszer összeforralom, majd a húsokra merem, és fedővel lefedve legalább egy órát főzöm, hogy a csirkék is megpuhuljanak. Közben vékonymetéltet főzök.

A tésztára merem a paradicsomos keveréket, és rá a csirkét. Őszintén szólva, nagyon élveztem csinálni, és a végeredmény is olyan volt, hogy azt mondom, érdemes volt Napoleon séfjének megborítania a paradicsomot.

Tweet