Régen, fogalmam sem volt, hogy léteznek különféle teák. Azt tudtam, hogy néha az egyik tea, amit otthon ittam kifejezetten rossz, néha meg nagyon finom. Amit tudtam, hogy a sárga színű Liptonnal ki lehetett volna kergetni a világból, meg volt valami zöld-sárga színű verzió is, az talán még rosszabb volt. Volt a menzás/kórházi teás világ minden előtt, amely tökéletes folyadéknak bizonyult, imádtuk, főleg ha fröccsöntött kancsóból fröccsöntött bögrébe került. Amúgy ezt ma is könnyű reprodukálni, sir morton garzon tea, egy filter egy nagy kancsóba (műanyag előnyben), hagyjuk jól kiázni, az sem baj, ha benne marad a filter. Cukrot ki kell tapasztalni, nálam 8 db kocka nádcukor a nyerő mennyiség. Citromból épp minimális, régen sem fért bele ez a luxus. De nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy az egyik lipton teára felfigyeltem, mert az mindig olyan kellemes citrusos aromájú volt, így már tudtam, hogy ha abból készül a tea, akkor jó lesz. Aztán szép lassan realizáltam, hogy én az earl grey teák egyik nagy rajongója vagyok, tökéletesen illik össze a citrusos aroma a fekete teával. Számos márkát ki is próbáltam, hogy megtaláljam az igazit (ha van ilyen), de nehéz valamelyikre rámondani, hogy az lenne, mivel szinte mindegyiknek saját karaktere van, amely napszaktól, kedvtől függően fel tudja kelteni az érdeklődésem. Continue reading →
Nem, sajnos nem jártam megint 
Aminek nagyon örültem, hogy volt szerencsém kipróbálni az aktuális 
