Az Olimpiához hasonlóan, erről az étteremről is rengeteget lehetett előzőleg hallani, amelyet az ember nehezen tud figyelmen kívül hagyni. Megpróbáltam.

Az egész ötlet egyébként meglepően váratlanul jött, épp szabadnapon voltam, és egy jót akartam ebédelni, akkor eszembe jutott, hogy végre ki tudnám próbálni ezt az éttermet. Kb. két óra körül értem oda, akkor már nem sokan voltak, így még választani is tudtam a helyek közül. Egyébként jellemzően üzletemberek, munkából kiszakadók voltak az étteremben, végül is ki mások. Ha a Batthyány tér körül dolgoznék, azt hiszem én is elég sokat járnék ide.

Na de a lényeg. A fogások:

Hagymaleves: korrekt, jóízű hagyományos hagymaleves, amelyhez a friss kenyér nagyon jól esett. Kitűnő ráhangoló volt a következőhöz.

Vajhal kéksajtos papardellével: őszintén szólva nem tudtam mi az a papardelle, de hamar kiderült, hogy milyen tésztáról is van szó. A hal nagyon friss volt, és pont annyira volt puha, amennyire kell. A kéksajtos tészta pedig remek körítés volt. Ez a főétel az egyik legjob ízű étel volt, amit mostanában ettem.

Most olvastam a vajhalról, hogy hajlamos meghajtani az embert, de nagyon. Kíváncsi leszek, hogy fogok e rohanni. (:

Sütőtök mousse: nem akartam desszertet, de aztán csak meg kellett kóstolnom, hogy milyen itt a desszert. Egyébként nem szeretem a sütőtököt, sem az ilyen krémeket, de ez nagyon ízlett, bár kicsit sok volt nekem már a végére.

Összességében minden nagyon rendben volt, csak ajánlani tudom. Hogy azért negatívat is mondjak: a bio cseresznyeszörpnek meggyaroma íze volt, remélem csak rosszul éreztem valamit, és nincsenek benne ilyen szerek, de tény, hogy nagyon tiszta volt, és bár a bio az sokszor félreérthető, szerintem ez inkább tűnt bolti szörpnek, mint egy rendes házi szörpnek. Illetve 2,500 Ft a menü, ami azért már nem olyan kevés mint régebben volt. Több kivetnivaló nincs.

Tweet

Igen, ez a cím felkeltette a mi érdeklődésünket is, így Sous Chef-fel jelentkeztünk is a Lucullus Baráti társaságnál, hogy szeretnénk mi is megízlelni a dél-olaszországi ízeket.
A tervezett menü:

Előétel
* Parajos, paradicsomos és ricottás bruschetta válogatás;
* Focaccia, azaz a fokhagymás kenyér;
Leves
* Pancettával (szalonnával) készülő rókagombaleves friss gombából;
Második fogás
* Serrano sonkás, fehérboros pisztráng “a la navarra”;
* Borjúnyak zöldségmártásban;
Édesség
* Tradicionális palermói cannoli

A cannoli helyett végül ánizsikőrrel “töltött” tiramisu volt a desszert. De nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem hogy az ételek izgalmasabbnak hangoztak, mint amilyenek voltak. Sajnos a legtöbb sótlan volt, és talán egy kicsit jellegtelen is, mintha a menü egy szerényebb változatát kaptuk volna, valamint az olasz-mediterrán jelleg sem az ételekben, sem a helyszínen nem volt igazán tettenérhető. Sous Chef csak annyit mondott, az Okay Itáliával jobban jártunk volna, amely epés megjegyzés ugyan, de félő hogy igaz.

Ettől függetlenül nem szeretnénk senki kedvét szegni, ez egy nagyon jó kezdeményezés (már ez a sokadik ilyen vacsora), és bízunk benne, hogy a helyszínt sikerül “feljavítani”, valamint az ételek is olyan minőségűek lesznek mint ahogy az elvárható ezért az összegért. Ez most az Olimpia árfekvése, de azzal egyelőre nincs azonos ligában.

Tweet

Már sokan írtak az Olimpia étteremről, amelyet én csak megerősíteni szeretnék, hogy valóban úgy van, ahogy írják, valóban páratlan emlékkel távozik az, aki betér ide. Eddig nem tapasztalt ízek fognak előkerülni, és aki egy kicsit is nyitott a gasztronómia sokszínűsége iránt, az nem egyszer fog ellátogatni ide, még akkor sem, ha nem kifejezetten olcsó az étterem.

A mi menünk a következő volt ezúttal:

Roston sült kacsamáj (orosházi) füstölt tokhallal fedve, mangóval, mogyorókrémmel

Halleves csicsókával és pasírozott tojással

Tőkehal fehérrépa-, paraj-, karfiolpürével

Sült csirke gyöngyhagymás, sonkás, citrusolajos mártásban

Sült Mangalica zöldségágyon rizikegombával

Sajttál

Csokoládévariációk

Tweet