Sajnos már nem emlékszem, milyen volt a gomba, amit vettünk. (esetleg, ha valaki a kép alapján felismerni, elárulhatná). A lényeg, hogy régóta vágytam valamilyen töltött palacsinta jellegű ételre. És nem az édes verzióból. Leginkább boldog fiatalkoromból emlékszem a velővel töltött palacsintára, de az tán igaz sem volt. Így maradt a gomba.

A gombákat felszeleteltük, és a jól ismert módon hagymán megpirítottuk. Sóval, borssal ízesítettük, majd zsemlemorzsával meghintve szilárdítjuk meg. A tűzhelyről levéve egy tojást ütünk bele. Ezt a gombapépet töltjük a palacsintába, és a hortobágyi palacsintánál megismert módon hajtogatjuk. Végül bepanírozzuk, és bő olajban megsütjük.

Parajt pirítunk hozzá vajon (fokhagymával), így nem is lesz olyan nehéz egy könnyű szombati ebéd során. Ízlés szerint egy kis kecskesajtot is dobhatunk a paraj tetejére.

Tweet

Régi magyar étel, amit még sohasem csináltam, pedig aztán tényleg nem bonyolult, csak a részfeladatok összetettek. Ugyanis palacsintát kell sütni és csirkepörköltet kell főzni.
A palacsinta sütése nem jelenthet gondot senkinek, itt csak arra kell figyelni, hogy az átlagosnál sósabb legyen a tészta. A palacsinták sütése közben csirkepörköltet készítünk. A csirkepörköltből kiemeljük a csirkedarabokat, amelyről lefejtjük a húst. A húsokat kevés szafttal ledaráljuk. A visszamaradt pörkölthez liszttel elkevert tejfölt adunk és jól összeforraljuk.

A pépesített húst a palacsinta közepére rendezzük, ezután a palacsintákból batyut hajtogatunk.

Nem rántom ki, nem teszem sütőbe, hanem tányérra rendezem, az öntetével gazdagon lelocsolom, tejfölt adok hozzá és zöld petrezselyemmel díszítem, ha van otthon. Amúgy mostanában rákaptam a palacsintára, valamiért nagy űrt érzek magamban, mintha 10 évnyi palacsintamegvonást kéne pótolnom. Ki érti ezt!?

Tweet

Azt vettem észre, hogy manapság egyre kevesebb lány tud főzni, és közülük is egyre kevesebben főztek életükben egy jó húslevest, pedig ez egy alap étel, és hát nem is annyira bonyolult elkészíteni. Ha ezt bárki elolvassa, könnyedén fog tudni egy ilyet főzni.
Alapvetően sokféle húsból, húsrészből lehet jó levest főzni, én ezúttal házi kakast választottam, amelytől talán csak a házi tyúk lett volna jobb választás.

A csirkehúsokat megmostam majd egy nagyobb fazékban feltettem főni hideg vízben. Amikor felforrt, akkor a habos vizet leöntöttem róla, így már a főzés közben nem kell a habozással játszani. Ez a trükk egyébként egy kedves szomszéd nénitől származik, aki elég sok levest főzött már addig az életében.

Amikor a húsról leöntöttem a vizet, újból felöntöttem hideg vízzel, de ezt most már alacsony lángra tettem. Közben elkezdtem a zöldségeket pucolni, és ahogy kész lettem velük, dobáltam bele a vízbe. Kezdtem a répával, fehérrépával, majd a zeller és karalábé következett, végül egy egész paprikát, és paradicsomot is tettem a levesbe. Kelkáposzta, krumpli, vöröshagyma a továbbiakban. Legjobb egy leves zöldségmixet venni a zöldségesnél. A petrezselymet is már az elején beletettem.
Közben persze megsóztam, illetve jó sok egész borsot adtam hozzá, amely tényleg a leves savát-borsát jelenti.

Ezután nem bátnottam, vagy öt órát főtt magában (amit nem is értek, mert három óra alatt el kellett volna készülnie, de a répa még kemény volt), persze azért adtam hozzá vizet, ha elfőtte a levét, illetve párszor meg is sóztam.

Végül a répa megpuhult, ekkor késznek ítéltem, és leszűrtem.

Sós palacsintát sütöttem, amit szeletelés után a tányérba mertem, majd hozzá egy csomó zöldséget tettem, egy kis erős pistát, végül pedig az aranysárga levest, amelynek az íze tényleg majdnem olyan volt, amilyet anyukám szokott otthon főzni nekünk, ahhoz persze még nekem is sokat kell levest főznöm.

Remélem mindenki kedvet kapott, hogy meglepjen egyszer valakit egy hamisítatlan húslevessel. Egy biztos, ebben minden vitamin, tápanyag benne van, amire a szervezetnek szüksége van, mondhatni ettől megyünk előre.

Tweet