Arról talán még keveset meséltem, hogy hogy is jutottam el idáig, hogy ételkészítésről írjak blogot. Most sem fogok a végére érni, de volt az életemnek egy olyan szakasza, amikor a kulináris örömök jelentették a legkisebb élvezetet, sőt magamat megerőszakolva kellett munkát vállalnom vendéglátóipari eseményeken, rendezvényeken. Ezeken nagyon rosszul éreztem magam, legbelül éreztem, hogy nem vagyok egy kiköpött pincér, sőt legkevésbé sem érdekel a vendégek ezirányú (ki)szolgálása, és az ehhez kapcsolódó alázat és rendelkezésre állás. Ez méregként hatott szervezetemben az egyéb vendéglátóipari ágazatok megkedvelésére is. A technikai, szakmai hiányosságok, és az érdeklődés hiányából fakadó pökhendi nemtörődömség, pedig csak olaj volt a vendéglátással való összeférhetetlenségem tüzére. Ilyen zaklatott lelkiállapotban kellett egyszer felvágnom, egy legalább 100 fős rendezvényen, a Hungarocamion ki tudja hanyadik – legalább háromemeletes – születésnapi tortáját a Marriottban. Majdnem sikerült eliszkolnom, de kiszúrták “azt a fiatalembert a fehér köpenyben”. Continue reading →
Archives
11
szept 11
Paradicsomos spagetti kagylóval
15
feb 11
Masnitészta rákkal és szárított paradicsommal
Mindig csak a rohanás. Az embernek nincs egy nyugodt perce. Meghalni sincs időnk. Ilyen közhelyekkel vezetném be a fenti ételt. Az életünk egyszerűen annyira átalakulóban van, mondhatni felgyorsult, hogy egyre inkább szempont, hogy olyan étel kerüljön az asztalra, amely egy óra alatt – mosogatással együtt – megvan. Nem mondom, hogy ez a jó irány, mert szívesebben főznék minden harmadik nap 5 órán keresztül húslevest, de ha az ember tisztességesen dolgozik, akkor nem fér bele ilyen luxus a mindennapokba. Meg így – lássuk be – a hétvégék álmos délelőttjébe bele tudunk szőni egy kis izgalmat. Continue reading →
09
nov 10
Salátatál ízletes rizikével
A blogon ritkán írunk nem hússal kapcsolatos ételről. Most azért teszünk kivételt, mert mégiscsak van benne azért hús. Előző nap kicsit több kacsamellet sütöttünk, így kihűtve maradt a másnapi vacsorára is. De ez még így szintén nem lenne elég egzotikus, így került a tál tetejére egy kis ízletes rizike, amit piacon szereztem be, és ott mondták, hogy “egyék csak nyugodtan nyersen is.” Continue reading →
23
aug 10
Paradicsomleves
Jamie-t nem annyira bírjuk, nem tudom miért, de elfogadjuk, hogy jó az ahogy közelít néha a dolgokhoz. Ilyen pl. a paradicsomlevese is, amelyre a menzás ‘erzsike nénik’ valószínűleg csak legyintenének, hogy betűtészta és ipari cukormennyiség nélkül kár is a gőzért. De persze a menzás korszak óta sok idő telt el és tudjuk, hogy a gyümölcslevest is csak az emléke szépíti meg. Continue reading →
05
júl 10
Spaghetti Puttanesca – Rosszlányok tésztája
Aki olvassa a post-jaimat az már tudhatja, hogy nagy rajongója vagyok az olasz konyhának. Nemrég ezt a közkedvelt olasz tésztát készítettem el, ami egy Sandro Petti nevű olasz étteremtulajdonostól származik. Az 50-es évek egyik éjszakáján, kiéhezett barátainak főzte meg a kiürült konyhában éppen fellelhető alapanyagokból és valamilyen oknál fogva így nevezte el.
Egyes olasz források Nápolyból származtatják az ételt, mások Siracusa-ból. Míg az Olasz Pastakészítők Szakszervezete szerint a 60-as években vált népszerűvé. Szóval azt már nem fogjuk megtudni, hogy mi is az igazság, mindenesetre elég finom kis tésztáról van szó.
