Mindig csak a rohanás. Az embernek nincs egy nyugodt perce. Meghalni sincs időnk. Ilyen közhelyekkel vezetném be a fenti ételt. Az életünk egyszerűen annyira átalakulóban van, mondhatni felgyorsult, hogy egyre inkább szempont, hogy olyan étel kerüljön az asztalra, amely egy óra alatt – mosogatással együtt – megvan. Nem mondom, hogy ez a jó irány, mert szívesebben főznék minden harmadik nap 5 órán keresztül húslevest, de ha az ember tisztességesen dolgozik, akkor nem fér bele ilyen luxus a mindennapokba. Meg így – lássuk be – a hétvégék álmos délelőttjébe bele tudunk szőni egy kis izgalmat. Continue reading →
