Ez még nagyon régen megragadt bennem, hogy milyen különleges is ez a név, módozat, de ennél tovább nem jutottam. Míg egyszer csak megfogalmazódott bennem, hogy bizony érdemes lenne utánanézni, és akár meg is csinálni, ha nem olyan bonyolult. A név eredetének a históriája elég vicces, nyilván fele sem igaz. Mindenesetre van egy izgalmasnak tűnő étel, amit érdemes kipróbálni. Az elkészítés előtt tájékozódtam az interneten, hogy hogyan is kéne csinálni, de nagyjából ahány helyen olvastam, annyiféle verziót találtam, így a magam gondolataim alapján készült el, néhány meglévő biztos alapra támaszkodva.

Ott kezdődik az egész, hogy a csirkét (én két alsó, két felső combot használtam) sózom, borsozom, majd lisztbe mártom, és kevés olíván megpirítom, ami után kiszedem egy lábasba. A visszamaradt olajban hagymát, fokhagymát pirítok, amihez hozzáadom a szeletelt gombát, majd a szintén szeletelt olívabogyót. Mindezt párolom, hogy a gomba elveszítse a nedvességtartalmát. Ezután egy friss csokor petrezselyemet finomra (ez egyébként soha senkinek nem sikerül) vágok, és szintén a gombához adom. Összekeverem az egészet, és sóval, borssal, bazsalikommal, babérlevéllel, kakukkfűvel.

Ezek után apró kockára vágom a friss paradicsomot, amit a mojito készítéshez beszerzett lime -menta kézinyomóval “továbbaprítok”. Ezt szintén a előzőekhez adom, csakúgy mint a paradicsompürét (vigyázzunk, ne az aranyfácán konzervverziót használjuk, hanem ami paradicsomból készül). Itt is bevettem a Konyári féle mágikus rozéfegyvert.

Az egészet egyszer összeforralom, majd a húsokra merem, és fedővel lefedve legalább egy órát főzöm, hogy a csirkék is megpuhuljanak. Közben vékonymetéltet főzök.

A tésztára merem a paradicsomos keveréket, és rá a csirkét. Őszintén szólva, nagyon élveztem csinálni, és a végeredmény is olyan volt, hogy azt mondom, érdemes volt Napoleon séfjének megborítania a paradicsomot.

Tweet

Új kedvencem van. Kacsamell, nem túlzok ha azt mondom, hogy ez a szárnyasok bélszínje.

Kétszer ettem – emlékeim szerint – kacsamellet, ami meg is ragadt, mert annyira jó volt. Először a Kertész utcában a kis M étteremben, amelyből utólag bevallhatom nem néztem ki, hogy ennyire odafigyelnek, hogy minden úgy legyen elkészítve ahogy annak lennie kell. Ennek már egy-két éve, azután pedig nemrég ért a felismerés, hogy én igazából nagyon szeretem a kacsamellet. A Rumbach S. utcában nemrég nyílt egy étterem-söröző, Rumbach7 néven, ahol nemrégiben a csapolt Hoegaarden mellé kértem. Szóval akkor és ott elhatároztam, hogy ezt én is megcsinálom.

És most elérkezett az idő. A bosnyák téri piacra kimentem, és kerestem bőrős kacsamellet. Túl sok nem volt belőle, de egy helyet találtam. Mindenképpen fontos, hogy pecsenyekacsa-mell legyen. A hízott nem igazán alkalmas erre.

Az elkészítés pofonegyszerű, de vannak apró trükkök, amelyekre azért oda kell figyelni a fokozott ízhatás kedvéért. Sütés előtt ajánlott a kacsát egy óráig pihentetni. Majd besózzuk, beborsozzuk (én durvára őrölt borsot használtam), majd nagyon forró lapon megsütjük a bőrös oldalát. A sütés 1,5 percnél tovább ne tartson. Ezután kb. öt percig megint pihentetjük, majd megfordítjuk, hogy a bőre legyen felfelé, és 150 fokos sütőben max 10 percig sütjük. Megint egy kis pihentetés jön, hogy a hús megnyugodjon, közben pedig az előkészített főtt burgonyára tejfölt, vajat, kevés sót, borsot, illetve a kacsa alól ellopott olajat teszünk, amelyet összedolgozunk a megfelelő eszköz segítségével.

Még mielőtt a kacsa sütését elkezdjük, oda kell tenni két deci bort főni, amelybe – forrást követően – beletesszük az áfonyát. Összeforraljuk, majd porcukrot, citromlevet, koriandert, kevés sót, borsot teszünk bele. Mártás sűrűségűre forraljuk, nekem ez nem sikerült, de az íze az pont olyan volt, amilyennek szeretem.

Végül a kacsát felszeleteljük, és megnyugodva látjuk, hogy a közepe rózsaszín, ezt a burgonyapüré mellé tesszük a tányérra, és külön mártásos edényben adjuk hozzá az öntetet.

Ezzel biztosan nyernék egy romantikus vacsorafőző-versenyen, ha lenne ilyen.

Tweet