Egyszerű, gyors, ha fázol felmelegít. 

A receptet a BBC Good Food magazinjából vettem, kis átalakítással. Nincs is mit hosszasan beszélni róla, íme az összetevők, amiket használtam:

• sok fokhagyma
• sárgarépa
• gyömbér
• újhagyma
• gomba
• kukorica
• csirkemell
• szójaszósz
• chili szósz
• só
• bors
• zöldség alaplé

A levest wokban készítettem. Olajon először a fokhagymát pirítottam meg, majd jött a sárgarépa, gyömbér, csirkemell, egy kis só, szójaszósz, chili és bors. Nem húztam az időt, amint egy kicsit megpirultak a dolgok, hozzáadtam a gombát és a kukoricát. Felöntöttem zöldség alaplével. Mivel nem volt kéznél csak leveskocka, így az alaplé ilyen módon készült. Azt hiszem ennél az ételnél ez elnézhető.
Hagytam az egészet felforrni, majd beletettem a tésztát is, 3-4 percet még forraltam, majd forrón, frissen vágott újhagyma karikákkal tálaltam.
Hideg téli estéken  és alapos megfázás esetén biztos vagyok benne, hogy előkerül még ez a leves. A zöldségeket szerintem nyugodtan lehet saját ízlés szerint variálni, mint ahogy én is eltértem az eredetileg olvasott recepttől. A gyors elkészítés lényege és előnye, hogy a zöldségek ressek maradnak, így nem a klasszikus húsleves zöldséget kapjuk vissza.

Tweet

Kong mesterről sem tudni pontosan, hogy hány éves, de a tésztát úgy nyújtja, mintha 100 éve ezt csinálná. A tészta összetevőjéről nem kaptuk semmilyen infót, viszont azt láttunk, hogy a nagy tésztadarabból, hogyan lesz spagetti. Hát így:

Ez tökéletesen megágyazott már ott is a pirított házi tésztának. Először is a tésztát sima vízben 9 percig főzzük, leszűrjük. Vékony csíkokra vágjuk fel a húst (ez lehet szinte bármilyen sertés vagy marha, akár sonka is), és a zöldségeket: a káposztát, hagymát, répát.

Forrósítsuk fel a wokot, töltsünk bele annyi (ét)olajat, amiben kényelmesen megsül a hús (semmiképpen ne ússzon a hús az olajban, de ne is maradjon száraz). Akkor megfelelő a sütési hőmérséklet, ha az olaj fodrozódik, és enyhén gőzölög (nem füstölög). Elsőként tegyünk bele az olajba 1 tojást, és gyorsan süssük át, hogy kis darabokra essen szét, ezután jön a hús és a fokhagyma. Kevés szójaszószt adunk hozzá, majd a zöldségeket, végül erős pistát. Tényleg erős pistát használnak, ami állítólag pont olyan paprikakrém, mint Kínában, még az erősségi foka is. Őrület, ez a párhuzam. Pároljuk át a zöldségeket, hogy levet eresszenek. Sózzuk. Az átpárolt-átsütött alapba rakjuk bele a főtt tésztát, pirítsuk át jól az egészet. A végén jön a csodaszer, azaz egy kevés Na-Glutamát. Egy apró kulisszatitok: nincs fakanál, mindent fém lapátkanállal vagy merőkanállal kevergetnek. Egy másik: nem olívaolajjal főznek, hanem napraforgóolajjal, ezért nem ritka a közönséges olajszag az ilyen típusú éttermekben.

Ha hiszitek, ha nem, pont olyan pirított tésztát csináltunk mint Wang. Állítólag lehet kimérve is venni nyers tésztát Wangnál, így egyszer biztosan kipróbáljuk háztartási keretek között is.

Tweet

Mindig a bolti pestókat fogyasztottam, igazából csak azért, mert azt gondoltam, hogy pestót csinálni valami elborultan bonyolult dolog. Nem az. A közhelyeimet is elsütném: a házi pesto után az ember nem akar többé bolti pestót venni. A pesto azon kevés “kiegészítők” közé tartozik, amit nem lehet elrontani.

Ezzel nagyjából össze is foglaltam, ami a pestót illeti. Pirítsd meg a fenyőmagokat, de csak pont annyira, amíg pirul és nem ég. Rakd egy mozsárba és add hozzá a fokhagymát, bazsalikomleveleket, olajat és a parmezánt. Arányokat nem tudok, de ahogy írtam, elrontani nem lehet, legfeljebb valami jobban fog érződni a végén. Ezeket az anyagokat jól dolgozzuk össze a mozsártörővel (én ennek hiányában mojitohoz való limetörőt használtam), addig amíg össze nem áll pesto állagúvá. (: Szükség esetén pótoljuk az olajat és a parmezánt, a többi elég szokott lenni. Fém lehetőleg ne érje az anyagokat, turmixgép kifejezetten nem ajánlott.

Friss tésztához – vacsorára – tökéletes választás. Ha holnap randira kellene főznöm vacsorát, biztosan ezt főzném (vagy a kacsamellet).

Tweet

Aki olvassa a post-jaimat az már tudhatja, hogy nagy rajongója vagyok az olasz konyhának. Nemrég ezt a közkedvelt olasz tésztát készítettem el, ami egy Sandro Petti nevű olasz étteremtulajdonostól származik. Az 50-es évek egyik éjszakáján, kiéhezett barátainak főzte meg a kiürült konyhában éppen fellelhető alapanyagokból és valamilyen oknál fogva így nevezte el.
Egyes olasz források Nápolyból származtatják az ételt, mások Siracusa-ból. Míg az Olasz Pastakészítők Szakszervezete szerint a 60-as években vált népszerűvé. Szóval azt már nem fogjuk megtudni, hogy mi is az igazság, mindenesetre elég finom kis tésztáról van szó.

Először is 3-4 gerezd feldarabolt fokhagymát olívaolajon megpirítok. Ezt követően hozzáadom a szardíniafiléket (szardellát kell a hivatalos receptben használni, de egyes változatokban tonhalat használnak) és magasabb lángon összedolgozom őket. Pár perc után hozzáadok 400g paradicsomot és hagyom lassú tűzön rotyogni fél óráig. Közben chilivel, sóval, borssal, oregánóval és bazsalikommal ízesítem. Hozzáadok fekete olívabogyót és kapribogyót, amik fontos összetevői a receptnek. A lényeg, hogy jól összeérjenek az ízek, tehát nem sietünk az elkészítésével. Mielőtt kész lenne a szósz, spagettit főzünk hozzá al dente keménységűre és jól összekeverjük a szószunkkal. Ízlés szerint petrezselyemmel ízesítjük.

Ezt a video-t pedig mindenkinek látnia kell, aki hozzákezd a recepthez. Giuseppe-t nem lehet túlszárnyalni a Spaghetti Puttanesca elkészítésében:

Tweet

Néha megunom azt, hogy vacsorára csak hideget eszem, ilyenkor változtatok a berögzült szokásokon és valamilyen tésztát készítek. A dolog katalizátora ezúttal a hirtelen jött friss spenót volt. Régen ki nem állhattam a parajt (valószínűleg a főzelék miatt, de ezzel nem hiszem, hogy egyedül lennék), viszont mostanában az egyik kedvencem, főleg lazaccal.

A recept végtelenül egyszerű. Paradicsomszószt készítünk, azaz kis hagymát, sok fokhagymát olíva olajon párolunk, amihez hozzáadjuk a frissen turmixolt paradicsomot, vagy a téliről ránk maradt paradicsomlevet. Lassan forraljuk, közben kevés borral, friss bazsalikomlevéllel egészítjük ki a sót és borsot, no meg az oregánót. Amikor a paradicsomszósz elkészült, összerázzuk az előzőleg kifőzött spagettivel.

Közben a spenótot sem hagyjuk magára, a vajon kevés hagymát párolunk, majd hozzáadjuk a friss spenótot. Párszor megkeverjük, a hő hatására gyorsan össze fog esni a paraj, bár én mindig kicsinek találom az edényt neki. Sózzuk borsozzuk, és nagyon figyelünk, hogy le ne égjen.

A paradicsomos spagettit tányérra rendezzük, rátesszük a parajt, végül geleji sajtot szórtam a tészta tetejére.

Tweet