Ez még nagyon régen megragadt bennem, hogy milyen különleges is ez a név, módozat, de ennél tovább nem jutottam. Míg egyszer csak megfogalmazódott bennem, hogy bizony érdemes lenne utánanézni, és akár meg is csinálni, ha nem olyan bonyolult. A név eredetének a históriája elég vicces, nyilván fele sem igaz. Mindenesetre van egy izgalmasnak tűnő étel, amit érdemes kipróbálni. Az elkészítés előtt tájékozódtam az interneten, hogy hogyan is kéne csinálni, de nagyjából ahány helyen olvastam, annyiféle verziót találtam, így a magam gondolataim alapján készült el, néhány meglévő biztos alapra támaszkodva.

Ott kezdődik az egész, hogy a csirkét (én két alsó, két felső combot használtam) sózom, borsozom, majd lisztbe mártom, és kevés olíván megpirítom, ami után kiszedem egy lábasba. A visszamaradt olajban hagymát, fokhagymát pirítok, amihez hozzáadom a szeletelt gombát, majd a szintén szeletelt olívabogyót. Mindezt párolom, hogy a gomba elveszítse a nedvességtartalmát. Ezután egy friss csokor petrezselyemet finomra (ez egyébként soha senkinek nem sikerül) vágok, és szintén a gombához adom. Összekeverem az egészet, és sóval, borssal, bazsalikommal, babérlevéllel, kakukkfűvel.

Ezek után apró kockára vágom a friss paradicsomot, amit a mojito készítéshez beszerzett lime -menta kézinyomóval “továbbaprítok”. Ezt szintén a előzőekhez adom, csakúgy mint a paradicsompürét (vigyázzunk, ne az aranyfácán konzervverziót használjuk, hanem ami paradicsomból készül). Itt is bevettem a Konyári féle mágikus rozéfegyvert.

Az egészet egyszer összeforralom, majd a húsokra merem, és fedővel lefedve legalább egy órát főzöm, hogy a csirkék is megpuhuljanak. Közben vékonymetéltet főzök.

A tésztára merem a paradicsomos keveréket, és rá a csirkét. Őszintén szólva, nagyon élveztem csinálni, és a végeredmény is olyan volt, hogy azt mondom, érdemes volt Napoleon séfjének megborítania a paradicsomot.

Tweet