der chef blogja
 

‘vöröshagyma’ címkével ellátott bejegyzések

Kőrözött vs. Kőrözött

2009. szeptember 23. szerda

KőrözöttEgy házibuli keretében egy rögtönzött kőrözöttversenyt hirdettünk, amelynek keretében kétféle kőrözöttről kellett eldönteni bekötött szemmel, hogy melyik a jobb a kettő közül.

Az egyiket Sous Chef készítette:

250 gr túró
200 ml tejföl
½ fej vöröshagyma
fűszerpaprika édes nemes és csípős
őrölt kömény

A túrót a tejföllel összekeverjük, és villával alaposan összetörjük. A vöröshagymát apró lyukú sajtreszelőn belereszeljük a keverékbe, ízesítjük és fél napig hűtőben állni hagyjuk.

Ez nem volt bonyolult.

Lássuk Commis de Cuisine receptjét:

“Mivel kedvelem a juhtúrót, ezért mindig úgy készítem eme finom kis szendvicskrémet, hogy 1 adag tehéntúróhoz 1/2 adag juhtúrót vásárolok. (nálam ez általában 25 dkg tehén- és 12 dkg juhtúrót jelent). Tehát. a két túró egy tálban, hozzá még tejföl, vaj, kevés só (mert a juhtúró elég sós), bors, pirospaprika (ebből több, ízlés szerint, én kevésbé pirosan szeretem), metélőhagyma, nagyon apróra vágott lilahagyma és fokhagyma (nálam ebből az átlagnál több, mert nagyon szeretem). A kapott egyveleget jól elkeverem, legtöbbször gépi segítséggel, így sokkal homogénebb lesz.

Ezután legalább egy éjszakás hűtőbeli pihentetés és érlelődés ajánlott.

ISTENI!!! Főleg friss paradicsommal és paprikával.”

A versenyt végül…senki sem nyerte, mert bár Commis de Cuisine elhúzott, Sous Chef hamar feljött, és átvette a vezetést, végül pedig egy igazságos döntetlen született, így bátran kijelenthetjük, hogy a kőrözött nem csak egyféleképpen jó.

És vajon, te hogy csinálod?

A fasírt

2009. szeptember 18. péntek

A fasírt szinte mindenre jó: házibuli, szilveszter, gyerekzsúr, lagzi előtt uborkával, stb.

Azonban a látszat ellenére, nem könnyű elkészíteni. Én még az otthoni fasírton kívül kivételes esetben ettem csak jót, mindegyikkel volt valami baj, valami mindig kimaradt belőlük. Vagy túl paprikás, vagy túl mócsingos, vagy túl fokhagymás, vagy nem jó hozzá az uborka (:, vagy megégett.

Nem is olyan régen rászántam magam, hogy végére járjak a fasírt mizériának. Anyukámtól megszereztem a családi receptet, amely nem volt bonyolult, de valószínűleg ez az az arány, amelyet senki nem tud, és amely eltévesztése maga után vonja a kókadt, kemény, túl puha, sótlan, sós, borsos, stb fasírtokat.

1 kg hús (sertéscomb, darálva persze)

3 zsömle

3 tojás

1 fej fokhagyma

Só, bors, fűszerpaprika, finomra vágott vörörhagyma

Ennyi, nem bonyolult. Persze ezután jön a mágia, az életérzés, amelyet bele kell gyúrni, mert ez csak egy erős alap, ezt még el lehet rontani. Szerencsére a miénk rendben volt, elég sokat kóstolgattam, és addig alakítottam, amíg süthető állapotú nem lett a massza, majd olajsütőben kisütöttem.

Ez volt az első olyan “fogásom”, amely a legtöbb elismerést váltotta ki a közönségből, olyanokból, akik csínján bánnak egyébként a bókokkal. Aki főz, annak jól jön azért néha az elismerés, nem igaz?