Culinaris Ízakadémia

Kezdünk belejönni ezekbe a kurzusokba, vagy ahogy a Culinarisnál nevezik, főzőcskékbe. Mindjárt két alkalommal volt szerencsém részt venni ilyen eseményeken. Először a thai konyhát figyelhettük meg testközelből, majd a halak elnevezésű esten, pedig számos halból készült ételt kóstolhattunk meg. Óhatatlanul is, de kénytelen voltam összehasonlítani ezt a “kivitelezést” Lucullus BT által szervezett Wang mester főzőkurzussal.

A szervezés – külső szemmel – hibátlannak tűnt, minden készen várt minket a Perc utcai üzlet mellett lévő kis tankonyhán. Szép teríték, gazdagon – eszközökkel is – felszerelt konyha. Két “konyhalány” segített általában a “főnöknek”. A thai konyha Pillók Attila (Culinaris), míg a halas Sára Zsuzsa (Aranykaviár Étterem) vezetésével zajlott. Mindketten jól ismerték a saját területüket, nem jöttek zavarba semmilyen kérdéstől. Maga a mechanizmus úgy néz ki, hogy van egy 5-6 fogásból álló menüsor, amelyet a séf főz, a közönség pedig körbeállva nézi, illetve kérdez, mert ilyenkor számos kérdés merül fel. Ha van valamilyen egzotikus nyersanyag, azt körbeadjuk, hogy közelebbről is szemügyre vehessük, megszagolhassuk. A legtöbb nyersanyag a Culinarisból való, így azt bárki könnyedén meg is tudja vásárolni, majd otthon akár ugyanezt az ételt megfőzni. A kurzus végén, akár helyben meg is lehet vásárolni az adott nyersanyagokat (a résztvevők 10% kedvezményt kapnak). Röviden, ennyit a főzőcske menetéről. Ja és igen, minden fogás végén, felszolgálják az adott ételt, amelyhez illő bort is kapunk. Így az egész est egy vacsorának is tökéletesen beillik. Bár nem lenne szempont, de mégiscsak magyarok vagyunk, így mindenkit megnyugtatok, hogy éhesen senki nem távozik.


Nem akarok belemenni még jobban a részletekbe, de a thai részből a kedvencem a Fûszeres-savanyú csirkeleves dtom Jiw Gai, míg a halból, a Currys Citromfû Capucino, mahi mahival volt. Már ezekből is látni, hogy nem egyszerű ételek voltak porondon. És ha már itt tartunk, ez volt sajnos a legnagyobb problémám is az egésszel, hogy túl bonyolult ételek voltak ezek, de nem úgy bonyolult, hogy az ember otthon nekiáll, mert végig akarja valahogy csinálni, hanem oly módon, hogy minden nyersanyag szinte egzotikus, így valószínűleg drága, illetve egyik sem olyan, ami fél óra alatt akár el tud készülni (mosogatással). Wang mesternél ezt az arányt tökéletesen eltalálták, mert a Szecsuáni marha sem tűnik egyszerűnek, de mégis hajtja az embert, hogy otthon is elkészítse. Sajnos egy vízigesztenye és jackfruit kókusztejben, frissen sütött salapao-val nem késztet arra, hogy nekifussak, és pont ez a gond. Különösen a thai konyha volt egy kicsit csalódás, mert azért mentem, mert vonzott ez a konyha, szerettem volna itthon is valamit csinálni, de egyik étel sem olyan szerintem, amit egyszerűen el tudnék készíteni. A másik nagyobb probléma, hogy nem volt interaktív a főzés, legalábbis a vendégek nem “szállhattak be”, ami miatt egy idő után – főleg ha valamelyik étel háromnegyed óráig készült – unalmassá vált. Nem lehet a figyelmet több órán keresztül fenntartani valamilyen aktivitás nélkül.

Úgy foglalnám össze a két kurzust, hogy a Culinaris hozta a tőle elvárt profi szintet, de a lelkét nem rakta bele, vagy ha úgy tetszik pont a só (show?) hiányzott a dologból, amelyet Wang – személyéből fakadóan – gond nélkül hozott, és indította el az embereket a kínai konyha nem éppen akadályoktól mentes útján.

A Culinarisban érzésem szerint sokkal több van, de ahogy mostanra értek csak meg, hogy elindítsanak egy webshop-ot, úgy több idő kell, mire ez a kurzus is eljut oda, hogy koncepciójában egy még profibb, és minden szempontból vágyott esemény legyen.

Tags: , ,