Kínai: Halaromájú sertéscsíkok

Amit tudok a kínai konyháról azt Wang mestertől tudom. Már a második főzőkurzusán voltunk, és állíthatom, hogy még fogunk menni, ha a főzendő ételek vonzóak lesznek. Emellett megpróbálok felzárkózni valamilyen módon a kínai konyhából, és ezúton jeleznék egy szavazatot, hogy Wangnak érdemes lenne egy magyar, kínai szakácskönyvet írnia, hogy még több, stahlon nevelkedett háziasszony merjen magabiztosan nyúlni a bárdhoz.

El kell mondanom, hogy amely ételnévben az aroma szó van, az valamiért ellenérzést vált ki belőlem, mert ha valaminek az aromáját akarjuk valahogy felidézni, az jó nem lehet. Mindig a klasszikus meggyaroma jut eszembe, amit ha megérzek egy ételben-italban, egyszerűen leteszem azt. Itt szerencsére csak valamilyen nem szerencsés fordításról van szó, vagy csak valóban emlékeztet valahogy az étel a halra. Egyébként szerintem semmi köze, viszont szinte minden jó benne van, ami kínai. Na ezt csináltuk meg otthon magunk is.

Először is jön az öntet, amelyhez összekeverjük a következőket: 1 ek sötét szójaszósz, 2 ek rizsecet, aprított fokhagyma, 1 ek cukor, kevés Na Glutamát, kevés újhagyma, kevés rizsbor, 1 tk só, kevés vízben feloldott keményítő, víz, apróra összevágott gyömbér. Félretesszük néhány percig.

A vékony csíkokra felvágott sertéshúsra vízben feloldott keményítőt teszünk, enyhén összekeverjük. (adhatunk hozzá vagy vizet, vagy rizs főzőbort, vagy étolajat is).
Egy wokban 3-4 cl olajat hevítünk, majd gyorsan átsütjük rajta a húscsíkokat, hozzáadjuk a vékony csíkokra vágott répát, bambuszt, uborkát, fafüle gombát.

Végül az öntet következik, és együtt még sütjük-pároljuk a wokban néhány percig.  A főzőkurzus végén megint benéztünk egyébként a konyhába, valahogy mindig jó elbámészkodni ott egy kicsit. Ezúttal továbbmentünk, kértünk a legendás házi tésztából, és bár még mindig nincs beárazva, mégis kaptunk, sőt ajándékba. Ugye nem is kérdés, hogy mi volt a körete a halaromájú sertésnek.

Tags: , ,